Utóbbi napok

Mindig van valami, általában több is egyszerre, szóval az utóbbi napokban is megállíthatatlanul zajlanak az események, csak éppen megint nem volt idő nagyon semmire, meg vannak dolgok, amik inkább érzetek ezekkel kapcsolatban, amiket nem lehet csak úgy pikk-pakk megírni 🙂 . Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak éppen én már eljutottam most abba a fázisba, hogy érzem a nyár végét… Nekem minden évben nehéz ezzel szembesülni, ami vicces így leírva is, hiszen felnőtt vagyok vagy mi 🙂 , de nem is tudom, valahogy nehéz belemenni egy újabb 10 hónapos ovi/suliba, meg azért vannak nyilván egyéb dolgok is…

Az elmúlt pár napban voltak nálunk Beniék egy kis vendégségben, meg itt maradt nálunk több napra még a szinte pótgyerekünk, akit tegnap délután szállítottunk haza, mert ma hajnalban indultak vissza Angliába. Mindig nehéz az elválás nekünk is, de a két fiúnak Máténak és Beninek még inkább! Annyira együtt érzek ilyenkor Mátéval, tudom milyen rossz lehet neki, és tényleg annyira különleges ez a kötelék köztük, hogy pici koruk óta jóbarátok, ami megmaradt teljes valójában országokon, sőt, kontinenseken keresztül (régebben Kanadában éltek), tényleg vigyázni kell erre az egészre! Most valahogy olyan tünemények voltak ők, két hétre jöttek, a tavalyi másfél hónaphoz képest, amikor itthon maradtak legalább a gyerekek, ez szinte semmi. Lehet, hogy jobb így, nem annyira nőnek össze, de rossz is egyben.

Tegnap délután kint voltunk megint a Margitszigeten, a Masters VB-n, szuper vízilabda meccset láttunk, este értünk haza, jó volt így, Máté szempontjából is. Most két napunk lazább, aztán péntektől vasárnapig Rétimajorba megyünk, amit mindenki nagyon szeret, biztos jó is lesz, de utána már, azon kívül, hogy mindig kitalálunk persze egy napos kis kiruccanásokat, Máté augusztus végi szülinapján kívül már nem nagyon van mit várni a tanévkezdés előtt (illetve lehet, hogy igen, de az még annyira meglepetés és nem is biztos, hogy nyáron lesz, hogy inkább nem mondok róla semmit). 

Tegnap hajóval mentünk a szigetre, közben beszélgettem Mátéval, mert bőven volt időnk, egy órás az út 🙂 , és mondta, hogy annyira nehéz ilyenkor már a sulira készülni, mert egész évben ez a sok tanulás, ami rá vár az nagyon rossz, úgy érzi ez tölti ki az ideje legnagyobb részét, ami sajnos tényleg így van… Főleg most, hogy felvételi és továbbtanulás lesz, biztos brutális egy év lesz ilyen szempontból, ami már látszódik a nyári dolgokon is. Légy jó mindhalálig könyv olvasónaplóval (nem áll vele szinte sehogy), aztán tudom, hogy Judit néni a matek tanárunk és ofőnk igazából jó szándékból adott nekik feladatokat a nyárra, hogy ne essenek ki a gyakorlatból, de két könyvből összesen 100 fölötti feladatsor azért soknak tűnik, amit ugyan már elkezdett Máté, de kb. a felénél jár… Ezeken kívül mintha megőrült volna mindenki, a töri és angol tanárnő fogalmakat és tételeket adott kidolgozni a nyárra, ebből azt hiszem “csak” a fogalmak kötelezőek, a többi ajánlott, de ez azért nálam is kiüti a biztosítékot. Tudom én, hogy kemény évnek nézünk elébe, amit jól szemléltet ez a sok nyári feladat, de azért mégiscsak nyár van, aminek a szabadságról, gondtalanságról kellene szólnia, nem erről az őrületről, ami tulajdonképpen egész évben van…

Hát szóval ilyenek vannak, meg már lassan az iskolaszereket sem ártana beszerezni, meg a tesi cuccokat felfrissíteni, Tomának meg jó lenne eldönteni, hogy hová és milyen sportokra járjon szeptembertől – úszni, focizni és lovagolni, meg ovis Julcsi nénis tornára is szeretne járni, ami azon túl, hogy egy vagyon lenne így együtt, nem is fér bele egy hétbe 🙂 . Hát, szóval ilyen prózai dolgok foglalkoztatnak azért már, persze sokkal jobb lenne még semmiről sem tudomást venni és élvezni a nyarat, mert még sok minden lenne, amit el tudnék képzelni erre a 3 hétre és biztos több dolgot meg is valósítunk még, de azért már sajnos nem tudom becsapni magunkat, mert csak megyünk kifelé a nyárból (amit nem jól viselek…)…