Beniék nálunk

Mert vasárnap azért megejtettünk egy kis közös beszélgetést nálunk, fotóm az semmiről sincs sajnos. Készítettem gyors kajaként majonézes kukoricát és egy kis leveles tésztás virslit. Pont az esővel érkeztek, úgyhogy beszorultunk a házba, de így is hamar elszaladt az a pár óra. Azért furcsa, mert mindig úgy vagyunk egymással, mintha még mindig itt élnének és nem 5 éve külföldön, de azért most már feltűnt, hogy néha egymás hivatalos ügyeinek a mesélésénél csak hümmögünk, ezek olyan távoli, ismeretlen dolgoknak tűnnek oda-vissza 🙂 … A gyerekek biztos rugalmasabbak, mert ha van is ilyesmi köztük, azon gyorsan túllendülnek, olyan mintha még mindig egy osztályba járnának:) . Azért egyre jobban kötődnek ők a kinti élethez, azt sem tudni, hogy jövő nyáron mikor és mennyi időre jönnek haza, ez a fiúk szempontjából a legsúlyosabb sajnos. Most meg már félúton vannak Anglia felé, mert most kocsival jöttek, érdekes is ez az egész, olyan mintha robogna egy gyors vonat a nyárral együtt, mi meg rajta ülünk és hagyjuk el a megállókat, most minden gyorsan történik…