Mert azok vannak mostanában (ilyenek is, olyanok is, inkább jók), nem nagy dolgok azért, de például pont Legnagyobbunkkal mindjárt kettő is! Az első, hogy visszatért a társasok világába, aminek úgy örülök! Benivel rátaláltak újra a Monopoly játékra, amit már nem gondoltam volna, hogy elővesz valaha is. Az utolsó éjszakát és az utolsó napokat is átjátszva – amit nálunk töltött Beni – szórakoztatták magukat és nagyon élvezték 🙂 ! Azóta már én is játszom és jól ki is kaptam, egyelőre a szerencsének tudtam be, de igazából ez a játék nem csak a szerencséről szól, szóval azért ha ez így marad, akkor Máté nagyobb stratéga nálam 🙂 …
A másik, a gofri sütés szenvedélye :)… Imádja Máté bögrésen összekeverni, és leginkább kisütni a finom kis lepényeket, bár eddig sem volt idegen tőle a sütögetés, de az utóbbi időben azért ez alább hagyott. Viszont ezen a nyáron egy héten többször reggelente, ínycsiklandó gofri illat lengi be a házat, bár ebben a melegben éppen dél körül készült. Nagyon finomakat készít egyébként, mondjuk én általában a partvonalról szemlélődöm, tök jó érzés egyébként 🙂 …
Toma pedig nagy könyvtárba járó lett. Ez is olyasmi, hogy eddig is jártunk és persze szerette is, de most valahogy sokkal jobban érdekli és főleg, szinte teljesen önállósította magát 🙂 … Legutóbb hétfőn voltunk, itt a közeli kedvenc kis könyvtárunkban, ami most nyitott ki a nyári szünet után. Igazából most nem is volt tervben, hogy megyünk, csak lejárt pont Toma olvasójegye, így muszáj volt meghosszabbítani. Legkisebbünk eltűnt a sorok között, én remekül tudtam válogatni – ha már egyszer ott voltunk 🙂 – Toma pedig hozta a jobbnál jobb könyveket amiket választott, például egy Budapest böngészőt is, és nagyon élvezte, hogy egy csomó helyet felismert, ahol jártunk – én meg külön örültem, hogy az a sok buszozás, hajózás, villamosozás, nem csak szórakoztató, de még hasznos is 🙂 ! Állatos könyveket is választott, a végén már úgy kellett alkudozni, hogy melyiket vegyük kis, kezdtem magamra ismerni benne 🙂 …
Végül itt van a medence, ami amilyen nyögvenyelősen indult – július elejére állítottuk csak fel, ráadásul Apa lába is megsínylette a dolgot – hát kicsit nehézkesen is folytatódott az itt léte. Először is újat vettünk, aztán kicsit bealgásodott, pedig soha nem szokott (mondjuk visszaálltunk a régi tablettára, mert másikat használtunk), persze helyrehoztuk, de mindig rengeteg por van benne, ami szintén nem volt eddig jellemző (ráadásul egy nagy lavórban előtte lábmosónk van mint minden évben eddig, meg fedőfólia rajta), most már jövőre vennünk kéne tényleg egy medence tisztítót, most éppenséggel Máté szokta kipucolni egy slaggal, hozzáteszem nagyon ügyesen! Viszont rég használtuk ennyit mint idén, mindenki Beniék, Isti, persze Máté és Toma, na meg mi felnőttek is, állandóan benne voltunk, amikor csak lehetett ebben a pár hétben, persze játszottunk és ejtőztünk benne, sőt, néha odáig fajultam, hogy én maradtam benne egyedül, a fiúk meg rég kijöttek 🙂 . Na, de nem is ez a fontos, a lényeg Lulu cica, aki talán kutyának képzeli magát, nem tudom, de eddig szentül hittem, hogy a macskák félnek a víztől. Nem így Lulu, aki most hétfő óta a medence fedő ponyváján összegyűlt pocsolyával(ban) játszott, hiába próbáltuk rábeszélni, majd szemléltetve is megmutatni neki, hogy az egy veszélyes üzem, kiparancsolni onnan, semmi nem hatott… És valószínűleg ennek az eredménye pár pici lyuk a felfújható karimáján, ami rendesen ereszt, de ma délelőtt legalább megtaláltuk a lyukakat a fiúkkal és betapasztottuk (azt nem tudom mennyi sikerrel) és még jó, hogy ez a kis butus cicu nem esett bele, mert kedden nem voltunk itthon, szerdán reggel leeresztve találtuk a medence szélét, a ponyvával a földön… Nem tudom, de nekünk ilyen macskáink vannak úgy látszik, jó két éve Cimbi cicánk szakította ki ugyancsak egy hasonló medence karimáját, mondjuk ő talán nem a ponyván játszott, csak szeretett a konyhaablakban ücsörögni és így eshetett meg a baleset…
Szóval a medencénk rekonstrukcióra szorul még erre a maradék pár hétre és minden bizonnyal jövőre megint újat kell vennünk 🙂 , de legalább nem unatkozunk 🙂 …