Hazaérve

Vasárnap hazaértünk Rétimajorból, ahol nagyon jó volt, ismét 🙂 ! Péntektől vasárnapig maradtunk, volt kánikulánk és szeles, hűvös időnk, volt társaságunk is, a fiúk rengeteg halat fogtak, ez adta ki ott létünk legjavát, de kis kirándulásokat is megejtettünk a környéken, Toma rengeteget biciklizett, meg fürödtünk is, én pedig sokat olvastam. Szóval remek volt mint mindig, az a legjobb, hogy mindannyian nagyon szeretjük azt a helyet, valami varázsa lehet, az biztos 🙂 ! Viszont lefelé menet tönkrement a kocsin a hátsó kerék, örülhettünk, hogy nem kaptunk durrdefektet, és persze szombaton meg is kellett csináltatni nem kevés pénzért, úgyhogy nem volt minden felhőtlen és maradjunk annyiban, hogy többe került minden, mint amire számítottunk…

Ráadásul arra jöttünk haza, hogy szegény Lulu cicának a bal szeme nagyon csúnyán meg van sérülve, és ömlik belőle a könny! Egyből arra gondoltam, hogy egy másik macskával verekedett, és még a szomszédasszonyunk sem volt itthon, ő is csak utánunk ért haza, nem tudta mi történt. Van egy jó állatorvosa itt a közelben, de ő csak hétfőn délelőtt rendelt, így mivel ő akkor nem tudott elszabadulni mi vittük el Tomával Lulut. A doki is azt mondta amit már én is sejtettem, hogy valószínűleg verekedésből van a sérülés, de meg fog gyógyulni, kapott antibiót és lázcsillapítót. Lulci nagyon rendes volt tényleg, mert előkerestük a régi hordozónkat, abban vittük el, valószínűleg soha nem ült még autóban, látszott is rajta, de elég jól viselte, sőt, a vizsgálatnál a doki nagyon megdicsérte, mert állítólag nem sok cica tűri el azt, amit vele csinált (kifordította a szemét, de akkor minket szerencsére kiküldött), szerinte is nagyon-nagyon ügyes volt 🙂 … Kapott szemcseppet és ha csütörtökig nem javul látványosan, vissza kell vinni. Hazafelé viszont szegénykém becsinált a hordozóba, biztos a sok élmény meg minden hatására, így délután azt is kipucováltam, de leglább most tiszta lett teljesen 🙂 .

Az egész tegnap elszaladt egy szempillantás alatt, mert az állatorvossal elment a fél nap, előtte még főztem is, aztán hazaérve ebédeltünk, mostam, takarítottam, rendezkedtem. Ráadásul egész délután Tomát figyelgettem, mert látványosan fáradt volt és levert (mondjuk a Családfő szerint, amennyi halat fogott és főleg fárasztott a hétvégén, az egy felnőttnek is sok lett volna – persze a bátyjával együtt, csak ő már ezt bírja is 🙂 – meg az egész 3 nap végig pörgött, ami szintén igaz 🙂 ), attól féltem, hogy lebetegszik vagy valami hasonló, de most, hogy aludt egy hatalmasat, mintha jobb lenne a helyzet 🙂 . De azért alapvetően fáradtabb, mint szokott lenni és szerintem lehet, hogy nem csak ez az utóbbi 3 nap van emögött, hanem talán az egész nyár…

Mondjuk rég volt már ilyen jó nyarunk azt hiszem, mert mindig történt valami, rengeteg sokfelé mentünk, egy-egy napokra is, ha csak itt a közelben akkor is, de tervezetten is, meg általában volt nálunk valaki az utóbbi 3 hétben mindig. De itthon is, ha nem történt semmi, akkor is volt valami, mert medencéztünk vagy a környéket jártuk, bicikliztünk, és ugyan még most is van jó pár ötletem, de Legkisebbünket nézve lehet, hogy itthon ülősebbre fogom  a dolgokat, mert fáradtabban megy lassan vissza az oviba, mint ahogy eljött 🙂 . Mondjuk elképzelhető, hogy jobban tennénk, ha végre egy kicsit a fenekünkön maradnánk, mert például tegnap csetelt Máté az egyik osztálytársával, aki alig volt valahol a nyáron, azt is csak pár nap erejéig és megcsinálta az összes nyári lecót, amit feladtak nekik, tételestül, matekostul, olvasónaplóstul meg minden…

Szegény Máté csak nézett, de azért megbeszéltük, hogy ez tényleg nem egészséges, és én jobban örülök, hogy alig van kész valamivel, mintha itt tanult volna egész nyáron nekem! Mondjuk ez sem igaz, hogy alig van kész, mert apránként és tegnap belehúzva elkészült az összes, több mint 100 (!) matek feladattal, az angol és töri tételek nem kötelezőek csak ajánlottak és bazi nehezek, ahogy néztem és főleg részletesek fogalmakkal együtt meg minden, ráadásul ötödik osztálytól hetedikig vannak a tételek, amikből vizsgázni kell majd, szóval tényleg nem ártana valamit kezdeni velük, de erre tartok tőle, hogy nem lesz érkezése Legnagyobbunknak, mert még ott van az olvasónapló is ugye…, hát mit mondjak, a fenébe kívánom már most a sulit!

Pedig vészesen közeledik, ahogy a nyár vége is, érezni sajnos minden napszakban, reggel már nem úgy süt nekem a nap, amikor kint kávézom vagy olvasok a teraszon, egy kicsit talán napközben is fásultabb, az éjszakák pedig egyértelműen hűvösebbek és megint minden valahogy csendesebb körülöttünk. Még mondjuk a motorcsónakok hangja változatlanul beszűrődik, aminek örülök, mert azt jelenti, hogy még tart a nyár 🙂 , de tényleg minden kicsit olyan fáradtabb már, lehet, hogy mi magunk is, pedig ha visszarepülhetnék a júniusba, én biz’ Isten újrakezdeném az egészet gondolkodás nélkül 🙂 …