Valahogy a nyár végéhez közeledve előkerülnek a régóta halogatott kisebb ügyeink-dolgaink. Így a hétköznapokra is jut mindig valami apróság, csak, hogy véletlenül se teljenek tétlenül a mindennapok 🙂 . Mondjuk az a jó, hogy azért az itthoni dolgokkal is haladok, mert nem egész napos elfoglaltságokról van szó és van amikor éppen ügyintézés közben ejtünk meg ezekből valamit. Ilyen volt a kedd is, mindenféle apróságokkal ment el a délelőtt, úgy mint gyógyszerek kiváltása (próbálkozunk Máténál allergia megelőzésként), vásárlás és még a könyvtárba is beszaladtunk, mert éppen észrevettem, hogy 3 Vadadi Adrienn mesekönyv is bent van éppen és még egy Autósmesék című könyv is nálunk landolt 🙂 . Mivel jó meleg volt gondoltam megállhatnánk kicsit a mostanában és nyáron általában hanyagolt kis körünknél a Duna-parton, ahol ilyenkor a szünet alatt, a Napközis Tábor végében, a parton üzemel a Kis-Duna büfé és oda mindig elmegyünk azért. Idén még nem voltunk, úgyhogy hazafelé megálltunk és persze, hogy fagyiztunk egyet 🙂 :
Ez pont beleesik a kis körünkbe, amit ugye télen-nyáron szívesen látogatunk tőlünk kicsit távolabb a Duna-parton, mondjuk nyáron azt hiszem a sok egyéb miatt jóval kevesebbszer. És mindig van valami újítás is Tománál, most éppen a kavicsdobálás azzal lett feldobva, hogy mennyire messziről tudja és milyen távolra behajítani a kavicsokat a vízbe. Hát, meglepően ügyes volt 🙂 :
Aztán volt még nyomkeresés a homokban 🙂 , konkrétan lábnyomokat figyeltünk az ösvényen, leveleket szedegetett Legkisebbünk (ennek úgy örülök, hogy évről évre egyre jobban szereti és gyűjti ősszel a színes kis levélkéket), meg persze a rohangálás sem maradhatott el. Az meg meglepő volt, hogy szerintem nem vettük észre, de valamikor a tájékoztató, úgymond tanösvényes táblák ha minden igaz (és nem így van már jó ideje, csak nekünk nem tűnt fel 🙂 ), valamikor megújultak, úgyhogy megnézegettük azokat is 🙂 …
Másnap szerdán végre összehoztunk egy játszóterezést Toma ovis barátjával Bencével. Csak a nyár eleje óta halogatjuk, hol nekünk, hol nekik nem volt jó és sajnálom is egy picit, mert nagyon jól kijönnek a fiúk, egy hullámhosszon vannak. Sajnos Bence egy évvel idősebb Tománál, most megy suliba, így még nehezebb lesz összehozni bármit is nekik ezentúl. Ráadásul van két kisebb lány iker tesója is, akiknek pénteken mandulaműtétjük volt (jaj, de átérzem az izgalmat…), Bencus a nagyihoz ment másnap, aki ugyan nem lakik messze, de vele már nehezebb összehozni bármit is erre a maradék két hétre, de azért nem adtuk fel a dolgot. Már csak azért sem mert nagyon szuperül érezték magukat együtt a fiúk 🙂 :
A Kalózhajós játszóra mentünk, ahol a nyáron egyszer-kétszer ha voltunk, mert valahogy kicsit riasztott legalábbis engem a tömegnyomor, ami ott szokott lenni. Most este 6 körül mentünk, mert addig nagyon meleg volt és meglepetésemre nem volt akkora tömeg, bár minden relatív, mert Bence anyukája visszahőkölt a zsúfoltságtól, de hát ahhoz képest, hogy tavaly mi volt itt ilyen időpontokban, mondhatom, hogy jobb volt a helyzet 🙂 .
Csütörtökön meg, szintén az esti órákra bejelentettem Tomát végre LOVAGOLNI 🙂 ! Ez azért ilyen nagy szám, mert szegénykém már mondogatja egy ideje, hogy ő szeretne menni ismét, de mindig elsodortak a nyári események és különben sem gondoltam, hogy ennyire szeretne, mint ahogy most kiderült, hogy még annál is jobban… Kicsit lelkifurdalásom lett a végére, mert olyan boldog volt a tudattól is, hogy megyünk, ott is kitörő örömmel lovagolt, utána meg csak mondogatta, hogy milyen boldog és mennyire örül, hogy mentünk és persze mikor megyünk újra 🙂 … Ha én ezt sejtem, hogy ennyire hiányzik neki, már réges-régen visszatértünk volna, de nem sejtettem, viszont azóta már szombaton is voltunk, szóval azt hiszem tényleg visszatérőben vagyunk 🙂 . Nagyon ügyes volt egyébként, újdonsült oktatónk, Zsófi is dicsérte, jól kijöttek egymással, tényleg szimpatikus lány és jól meg is dolgoztatta, már első alkalommal Legkisebbünket. A Családfő és Máté addig Fradi meccsen voltak, úgyhogy mindenkinek nagyon szórakoztató volt az az este, bár már a meccs alatt legkisebbünk kérésére fotót küldtünk a meccsezőknek 🙂 . Még lovaglás előtt belefért egy kis ottani játszóterezés is:
Na, de a lovaglás az felülmúlhatatlan 🙂 :
Hát így telnek mostanában a hétköznapok, bár már nem sokáig, mert ezek amolyan szünetes mindennapok, de ami még hátravan a nyárból, azt megpróbáljuk még azért kiélvezni 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: