Amióta Toma megszabadult a pótkerekeitől, rengeteget biciklizünk, csak éppen nem mindig tudtunk a nyári melegben messze menni. Főleg estefelé volt erőnk bringázni, akkor meg messzebb már nem nagyon jutottunk, de itt a környékünkön minden nap kerekeztünk, sőt, Toma itt a kertben is naponta többször rótta a köreit 
. Viszont augusztus 20-a környékén kihasználva a lehűlést, szinte három napon át csak bicikliztünk …
Először a kalózhajós játszótérre kerekeztünk el, ami persze több órás kiruccanás lett.
Toma összebarátkozott két fiúval, egy 7 és egy 5 év körülivel, együtt játszottak, bújócskáztak, fogóztak a játszótéren. A bulinak a nagyszülők vetettek véget, mert hazaindultak, így aztán mi is indulhattunk. Az úton hazafelé volt egy kis bringán uzsonnázás is …
Aztán másnap a közeli kiserdőhöz tekertünk el délután,
ide már elgyalogolni nem mindig szeret Legkisebbünk, viszont bicóval bármikor jön . Eltekertünk a “szakadékhoz” is, ami tulajdonképpen Toma szerint szakadék, inkább csak egy meredekebb gödör:
de lementünk a töltésről leereszkedő ligetes részhez, ahol már érik a csipkebogyó:
Végül eljutottunk aznap végre hattyút és kacsát is etetni – ahová már 2 napja készültünk – na meg fára mászni :
Szerdán pedig Toma mindenképpen bicikli úton szeretett volna menni, ezért átmentünk komppal a Molnár-szigetre és tekertünk jó sokat a bicikli úton, közben lementünk kis stégekhez, meg bóklásztunk két keréken amerre csak tudtunk:
Jó kis napok voltak, szerettük …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: