Nyüzsisen indult a tanév az biztos, illetve főleg nekem és Tomának volt pörgős leginkább az a péntek 🙂 . Reggel nagyon rosszul esett felkelni mindkét gyereknek, nekem meg vissza kellett zökkenni arra, hogy sietni kell, reggelizni, csomagolni, nincs ráérősség, csak az vigasztalt, hogy egyből a hétvégével folytattuk a hetet 🙂 . Reggel együtt mentünk, még egy gyors fotót is sikerült összehozni, szerencsére Toma önként vetődött a kamera elé, ezzel nem volt gond, Legnagyobbunk meg mindenbe beletörődve viselte a sorsát 🙂 .
Mi vittük Mátét, a Családfőnek rengeteg sok dolga volt, ugyanis ezen a hétvégén két horgászversenyt is lebonyolított saját szervezésben, szóval tele volt munkával. Azért a Mátéval utolsó tanévnyitó elejét még elcsípte, aztán ő ment a dolgára, mi meg végigvártuk Legkisebbünkkel a megnyitót, közben nézegettük az elsősöket, köztük innen a szomszéd utcából cimbi Gergőt, aki ott volt a sorok között 🙂 és hát, persze, hogy beszélgettünk arról, hogy jövőre már Toma is ugyanígy fog ott feszíteni az elsősök között 🙂 …
Mátéék meg hihetetlenek voltak, a legnagyobb osztály és még élénken élt az emlékeimben, ahogy kezdtük 8 éve az első osztályt, nagyok lettek, Legnagyobbunk is kicsit más szemmel nézve annyira megnőtt, változott, hát már nem kisgyerek, az biztos… Hamar lement minden, mentek az osztályba, 3 ofő óra után ugye hazajöttek, ami delet jelentett, mi meg addig Toma szervezésében járművezni mentünk 🙂 , meg tulajdonképpen megtartva 4 éves jó szokásunkat, mert szeptember elsején eddig mindig valahová mentünk Legkisebbünkkel, arról nem is szólva, hogy ez volt az utolsó ilyen alkalom, jövőre már nagyon nem ez lesz, hanem izgulás részemről a gyerekekért akik ugye mindketten elsőt kezdenek… Igazából nem volt konkrét tervünk, gondoltam a Boráros térhez közel a Nehru partot kipróbálhatnánk, amit már egy éve átadtak egy jó játszótérrel, de mi mindig csak átrohantunk a negyedén főleg a hajóhoz, szóval voltunk is ott, meg nem is eddig 🙂 .
Aztán úgy alakult, hogy Toma még villamosozni akart, így elmentünk a kettessel a Kossuth térig, ugyanis valamiért csak addig járt akkor a vilinger, kevesen voltak, így önállósodva egyedül ült egy széken 🙂 .
Ott meg adta magát, hogy lementünk a rakpartra,
ahol útba estek a dunai cipők, na, ott leragadtunk egy picit…
Tomának nagyon tetszett az egész, azért azt még nem mondtam el, hogy ezek a cipők pontosan miért is vannak ott… Legkisebbünk egyből érdeklődő volt, belepakolt egy csomó kavicsot a lábbelikbe, jó sokáig elszöszmötölt:
Egyébként megható volt, mert pont egy kiscipő lett a kedvence
ami nem csak nekem tűnt fel, ugyanis egy kedves külföldi nagymama megkérdezte, lefotózhatja-e Tomát a cipőkkel, persze megengedtem neki 🙂 …
Aztán azért csak tovább indultunk,
majd egy megállót visszagyalogolva felültünk megint a kettesre és a Bálnánál szálltunk le. Itt már kellően kitikkadva ettünk egy jégkrémet a teraszon, ami szerintem szuper jó, kár, hogy eddig nem mentünk szinte soha arra, de majd ezután 🙂 . Utána meg sétáltunk végre a Nehru parton, ahová indultunk,
de már sok időnk nem is maradt (jellemző 🙂 ), azért még bementünk egy picit a játszótérre, ahol egyébként éppen rengetegen voltak, szóval nem volt valami túl vonzó, még Toma is megjegyezte, hogy milyen sokan vannak. Egy osztály volt kint, gondolom évkezdés gyanánt 🙂 , de azért Legkisebbünk is kipróbálta, amit csak lehetett:
Siettünk, mert igyekeznünk kellett a hévhez, már benne jártunk az időben és gondoltam Mátét felvesszük a sulinál, hogy ne kelljen hazacipelnie azt a sok könyvet. De ők előbb végeztek, mi meg csak délre értünk oda, úgyhogy Legnagyobbunk hazajött maga 🙂 . Egész jól volt, bár még fagyizni sem volt kedve elmenni sehová, kitikkasztotta az első nap 🙂 , pedig még jól is érezte magát persze, elmesélte kivel mi volt, sokat hülyéskedtek és hazahozta az órarendet, ami azért kicsit tikkasztó. Mondjuk “csak” kétszer van 7 órájuk , cserébe viszont 5 egyszer sincs, háromszor 6 óra van a hét többi napján és a péntek lesz a legborzasztóbb ahogy néztük, hát éljen, éljen…
Ebéd után mi még mindig nem tétlenkedtünk, időpontunk volt a lovaglásra, úgyhogy oda siettünk. Tomának nagyon tetszik ezt nem szortíroztam ki a különórák közül, amire járni szeretne, mert ahogy érzem nagyon élvezi az egészet 🙂 .
Hát, így telt a tanévkezdés első napja (jövőre már nagyon nem ilyen lesz..), most meg hirtelen olyan ősz lett, hogy csak kapkodom a fejemet! A magunk részéről – ha már feltétlenül muszáj véget érnie a nyárnak – várnám a szép, de mindenképpen a szebb őszt…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: