Hétvégés, hétkezdős

Siratjuk a nyarat azt hiszem mindannyian és még mindig… Valahogy írni sem volt kedvem, pedig azt hittem idén elkerül ez a nyár végi depi 🙂 , de hát nem így lett… Na mondjuk nem úgy kell elképzelni, hogy itthon búskomorkodunk, mert nem vagyunk ilyen típusúak, de szomorkás a hangulatunk az biztos. Látom Mátén is, hogy nincs kedve a sulihoz, már ami a tanulás részét illeti, olyan fásult, hogy megint itt egy új tanév, tele kötelező dolgokkal, ami elviszi az ideje nagy részét – erről most nem is írok semmit, mert belegondolni sincs kedvem, pedig lenne mit, mert már megtudtunk pár dolgot a vizsgákról és egyebekről, annyit elárulok, hogy csak romlott a helyzet a tavalyihoz képest – erre jön még a továbbtanulási mizéria és ezzel én is hasonlóképpen vagyok most sajnos… Na mindegy, jó lenne lendületet venni és megrázni magamat és magunkat, biztos hamarosan jobb lesz legalábbis remélem… Aztán rá kellett jönnöm, hogy Máté rengeteget alakult, változott belülről a nyáron, és ezzel azt hiszem a többiek is így vannak, ami nem biztos, hogy megkönnyíti ezt az egész évkezdést, nem írok többet, mert az nem lenne fair, és remélem, hogy ez csak a kezdeti pár napnak tudható be, nem is vagyok benne biztos, hogy igazán megváltozott bent náluk bármi is, szóval legyen elég annyi, hogy nem voltak jó benyomásaink eddig…

Tomának meg meghosszabbítottuk a nyarat egy picit 🙂 , ezen a héten ugye még itthon van, élvezi is nagyon, ő sem vágyakozik az ovi után… Mondjuk vannak néha elszólásai, hogy Márkkal szeretne találkozni (kis barátja) és menjünk néha 7 órára oviba(!) 🙂 , mert szeretné kipróbálni, milyen is az, de szerintem ez utóbbit ő sem gondolja komolyan 🙂 … Azt hiszem ezt a hetet még neki szentelem napközben, amíg Máté hazaér. Bár az itthoni dolgokkal iszonyúan el vagyok maradva, úgy érzem, hogy alaposan ráférne egy őszi nagytakarítás az egész házra, pedig csináltam én nyáron is mindenfélét, még az ablakokat is lemostam, de olyan igazi, komoly takarítást valahogy nem lehet végezni, amíg itthon vannak… Szóval most át tettem jövő hétre a renoválás kezdetét itthon, addig biciklizünk, játszunk, jövünk-megyünk, azt már ilyen korlátlanul úgysem lehet jövő héttől.

A hétvégénk nyugis volt, de nagyon jó! Nem is vágytunk most semmi nagy dologra, úgyis annyit mentünk mindenfelé a nyáron, kifejezetten jól esett kicsit itthon lenni. Valahogy úgy éreztem nem csináltam szinte semmit a hétvégén, de rá kellett jönnöm, hogy ez sem igaz. Nem tudom miért van az, ha az ember lánya csak a szokásos főzés, mosás, takarítás, kombót végzi megspékelve egy kis tankönyv kötéssel, kinti munkával, azt érzi, hogy alig csinált valamit 🙂 … Viszont kifejezetten jó volt leülni délután és amíg kint kopogott az eső, addig a Forma 1 időmérőt nézni a fiúkkal és látni, hogy ott nem kopog, hanem szakad az eső 🙂 , közben játszani, beszélgetni, csak úgy lenni. Na, meg szemerkélő esőben bringázni, az is jól esett, volt egy valaki, aki ez utóbbit kifejezetten nagyra értékelte 🙂 …

Az azért megnyugtat, hogy ahogy olvasom másoknál, ezzel a nyár siratással nem csak mi vagyunk így 🙂 …