Biciklis fagyizás

Mivel Toma itthon van még ezen a héten, próbáljuk kiélvezni a napokat. Ezért aztán bringázunk elég sokat, és így esett meg, hogy kedden elkerekeztünk kedvenc kis cukrászdánkba fagyizni 🙂 . Ez annyiból érdekes, hogy útba esik két fagyizó is menet közben (már ha tényleg van is náluk fagyi, mert nem mindig), ez a főleg Toma kedvence van tőlünk a legmesszebb. Legkisebbünk nagyon jól bírta, a kompig már kitapasztaltuk, hogy az újonnan átadott úton, amit fehér díszkavicsokkal szórtak le, biciklizni nagyon nehezen lehet, ezért ott a ligetes rész ösvényein megyünk, a komptól viszont szép széles járda visz egészen a cukrászdáig, ahol főleg hétköznap délelőtt szinte senki sincs, így ott gurultunk. Toma nagyon élvezte, szerinte olyan volt mint egy bicikliút 🙂 , és még az én várakozásomat is  felülmúlva sokkal hamarabb érkeztünk meg a célállomásra 🙂 . Ott elégedetten fagyizva új távlatokat is nyitott rögtön biciklis partnerem, hogy például legközelebb elbringázhatnánk Nóri barátnőjéhez vagy Éva mamához, akik mindketten a fagyizótól már nem messze lévő lakótelepen laknak, szóval van újabb cél, az biztos 🙂 !

Közben azért csak megállunk persze, ha valami szépet látunk. Itt nálunk jártunk már, amikor a Dunán ringatózva és nagy egyetértésben láttunk 3 hattyút és egy sirályt, bár sajnos a képen nem nagyon látszódnak:

Itt pedig az egyik közeli öbölnél himbálózó csónakok már tegnap, miközben Máté elé bringáztunk el és vártuk a stégen ülve 🙂 :

Tervünk az mindig van bőven, de azért már látni, hogy nem nyár van, mert a jó kis terveinket van, amikor az időjárás írja felül, így az sem biztos, hogy összejön, ami mára terveztünk, de majd meglátjuk…