A szülinapos anya

Éppen frissen sütöm a húst az ebédhez, miután mindenkit összeszedtem az oviból, suliból (hogy miért frissensültet gondoltam ki mára, az rejtély számomra is 🙂 …) Toma hangot is ad az elégedetlenségének (persze mert az oviban kelkáposzta főzelék volt…)

– Anya, mikor lesz már kész az ebéd, éhes vagyok…?

– Mindjárt, már csak pár perc az egész.

Valamivel később, már hisztisebb hangon, ugyancsak Legkisebbünk:

– Anya mikor eszünk végre…, nagyon éhes vagyok….???

Erre Máté, mint egy nagy testvér, próbálja terelgetni a kicsit:

– Toma, ne nyaggasd már anyát, hiszen ma van a szülinapja! Én sem nyaggatom, pedig BAROMI ÉHES VAGYOK!!!

🙂 🙂 🙂 

Jó, a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy már a reggeli puszik és köszöntések után Toma megkérdezte, hogy hová menjünk ma, hiszen a szülinapomon én választhatok programot, valamint még az iránt is érdeklődött, hogy milyen tortát süssenek nekem 🙂 ? Máté pedig közölte, hogy ma kímélnek engem a nagy napra való tekintettel és úgy ment el a suliba, hogy közölte, hogy ma ne csináljak semmit, hiszen egész nap ünnepelnem kell magamat 🙂 …

És tudom, hogy még nincs vége a napnak, várnak rám ma meglepetések 🙂 …