Kellet már ez a péntek…

Kicsinek, nagynak és felnőttnek egyaránt kellett már ez a hétvége, úgy érzem. Vissza kell szokni mindenkinek az iskolás, óvodás hétköznapokba, még nekem is egy kicsit… Mondhatnánk, hogy a Családfő jön ki ebből a legjobban, mert ugye ő szegény ki sem zökkent tulajdonképpen semmiből, csak éppen őt meg úgy megszórták mindenféle magán és munkahelyi munkával így szeptember elején, hogy csak nézünk, erre mondják, hogy soha rosszabb ne legyen, ami persze igaz, csak hát na…

Máté mondhatnánk, hogy visszazökkent a kerékvágásba, és talán így is van, de már annak ellenére, hogy csomó mindenből dogát írtak és volt számonkérés, még érezhetően ez csak a kezdet 🙂 . Bár nagyon jól nyitott, a két nemszeretem tantárgyból fizikából és föciből úgy néz ki ötössel indított, meg van már egy irodalom ötöse is, szóval fellélegeztem egy picit és közben el is gondolkoztam, hogy tavaly mintha minden nehezebb lett volna, mert akkor jött a két új tantárgy a fizika és a kémia. Na már most, azon morfondíroztam, hogy hogy is van ez, miért pont a továbbtanulási évbe beszámító hetedikben kell bevezetni két új tantárgyat is a felsősöknek, miért nem lehet korábban, akár kis léptékkel haladva, mert valahogy az az első tapasztalatom, hogy leülepedve valahogy mintha könnyebben menne most minden, mert valószínűleg hozzá kellett szokni, szóval nem értem én az ilyen dolgokat, de nyilván mindegy, mert nincs ráhatásom…

Toma meg jól érzi magát az oviban, jó persze nyilván ez nagycsoportban, ami az iskolát megelőző év már elvárható, de hát akkor is olyan jó így és persze amire megszokja végérvényesen az ovit, mehet az iskolába 🙂 …  Na azért nem mondom hogy nem érdeklődik kitüntetett figyelemmel a szabadnapok iránt, de teljes mértékben kezelhető a dolog 🙂 . Tegnap, ebbe a már-már idilli állapotba rondított bele az ovis logopédus, aki elvitte iskolaérettségi felmérésre Tomát. Ismerjük, már tavaly is megjártuk nála ezt a kört, mert ugye elvileg nekünk menni kellett volna suliba és a felmérés az kötelező, akkor is ha nem megy. Egy éve simán ment  minden, most meg, volt sírás-rívás Toma részéről, állítólag csúnyán beszélt vele a logopédus (szó mi szó, tényleg nem a kedvességéről híres, eléggé szigorú egy nő, nem éppen gyerekbarát csak annyit mondok), persze igazából semmit nem tudok, csak amit Legkisebbünk mondott el, de állítólag Toma részéről elhangzott neki az is, hogy unalmas ez az egész és mikor lesz már vége 🙂 , erre A. néni meg gondolom felkapta vizet és mondta, hogy ezt meg ne hallja még egyszer, meg még mutogatott is állítólag az ujjával, húúúú, hát na, elég félelmetes lehetett egy 6 évesnek…

Gondoltam mond valamit az óvó néniknek, de egyikőjükkel sem beszélt, pedig azért ez eléggé nagy szám lehetett köztük, telefonszáma nincs kiírva, beszéltem Julcsi nénivel, aki hétfőn utána kérdez nála, szóval addig csak várakozhatunk. Gondolom a felmérés kudarcba fulladt, ha nem, az is egy visszajelzés nekem, Toma menekül előle, be sem akart ma menni az oviba, de miután elolvastam neki a kiírást, hogy ma nincs A. néni fellélegzett, szó szerint, szóval elég durva… Mondjuk a felmérésen kívül nincs más dolgunk vele, mert logopédiailag minden rendben van Tomával, de ha még egyszer meg kell csinálni azt a tesztet, hát én nem tudom hogy fog sikerülni… Tegnap, miután lenyugodtam itthon és már nem akartam A. nénire nyílvesszővel lövöldözni, azért rendesen el voltam keseredve, sajnáltam Tomát, izgultam miatta, meg nem is egy olyan gyerek, aki így ellentmond, ellenkezik, nem akarja megcsinálni amit kérnek tőle, úgyhogy biztosan komoly oka volt arra, ha így reagált…

Erre ma reggel, miközben átöltözött érkezéskor Legkisebbünk, az ovis pszichológus jött mosolyogva, hogy délelőtt elviszi Tomát az ő iskolaérettségi felmérésére, hát én meg csak forgattam a szemeimet és hülyeségeket kérdeztem tőle, hogy tényleg, pont ma? Meg is kérdezte mosolyogva, hogy egy másik nap más lenne 🙂 ? Aztán elütöttem viccel a dolgot, mert azt azért mégsem akartam mondani, hogy A. néni tegnap kicsinálta szegény gyereket 🙂 … Délben már izgulva mentem Tomáért, aki meg vidáman, mosolyogva jött, hogy K. néni agyba-főbe dicsérte milyen okos-ügyes és mindenféléket csinált, még rajzolt (!) is 🙂 és tök könnyű volt az egész 🙂 … Egy apró különbség van a két tanerő között, mégpedig, hogy K. nénit szeretik a gyerekek…

A felmérés után még kimentek a közeli játszótérre is a csoporttal, amit Toma nagyon élvezett, az udvar még mindig csak készül, azért ki tudnak menni a lekövezett részre, de eléggé szűk a területük. Oviból hazajövet bringáztunk egyet, aztán Mátéért mentünk, utána pedig fogtuk magunkat és elmentünk fagyizni, ami igencsak ránk fért, úgy érzem. A hétvégére semmi különöset nem tervezünk, már Toma is azt mondta, hogy most itthon szeretne lenni, Máté meg eleve kimozdíthatatlan, főleg ha még Forma-1 és meccs is lesz a tévében 🙂 … Csak lovagolni megyünk szerintem, a múlt hétvége (meg már az azt megelőző napok is, amikről még nem is írtam) úgyis annyira programosra sikeredett, hogy én sem vágyom semmi különösre és még kertezni is kéne, majd meglátjuk 🙂 …