Betegségszezon

A nyár elmúltával és a legalább ennyire fontos első óvodai hét elteltével, megérkezett hozzánk az első betegség is… Toma tüsszög, folyik az orra, bár valahogy most délutánra úgy tűnik, mintha megállt volna ez a dolog, hát majd meglátjuk, nem mondok semmit, tulajdonképpen az ő betegsége még kétséges, legalábbis ebben reménykedem. Akinél viszont nem kétséges, az én vagyok 🙂 , tegnap este óta annyira fáj a torkom, hogy alig bírok nyelni és egész nap lázam van. Az már biztos, hogy engem sikerült elkapnia ennek a valaminek a legjobban, azt hiszem két éve nem voltam legalább ilyen beteg, már csak azért is, mert nem szokott nagyon leverni még a vírusos valami sem a lábamról, de ennek most sikerült. Ha háromszor nem aludtam napközben akkor egyszer sem és nagyjából csak vonszolom magam, nincs mit szépíteni semmin… Remélem holnapra jobb lesz, meg azt is, hogy Tomának ennyi volt a betegség és abban is bízom, hogy senki más nem kapja el rajtunk kívül! Az biztos, hogy az őszi-téli betegségszezon ezennel megnyílt nálunk, sajnos. Bár örök optimistaként abban reménykedem, hogy ezzel ki is tombolta magát egy jó ideig, mondjuk jövő nyárig 🙂 , amikor meg már nem szoktunk betegek lenni 🙂 …