Pont az a hétvége volt a mostani, amit a múlt hétre terveztünk 🙂 . Akkor is főleg lovaglás volt programnak, amire most végre sikerült is eljutnunk. Mivel szemerkélt, aztán ott létünk alatt többször rákezdett az eső, Toma most először az újonnan elkészült hangárban lovagolt, amiről ugyan elég rossz képem van, de hát legalább a funkcióját teljesítette, nem áztunk:
Van egy olyan érzésem, hogy ez a lovaglás, nem csak múló szeszély Tománál. Tavaly valahogy amikor tél tájékán elmaradoztunk, ő sem hiányolta a pacizást, azért esett ki szép lassan valahogy a dolgaink közül. De most, teljesen másként van. Már múlt héten, náthásan is hiányolta a lovaglást, most el sem tudta volna képzelni, hogy nem jövünk. Összehasonlítgatja magát másokkal, akik már évek óta rendszeresen járnak és önállóan mennek a lóval, hogy ő miért nem tud még így lovagolni, persze kicsit csalódottan, szóval megvan a saját motivációja az kétségtelen 🙂 . Aztán amikor végzünk, nem a játszótér az első utunk, hanem az istálló, végignézzük a pacikat, ki mit evett, hogy hívják, Napsugarat, Krisztit, Szilgit és Sárkáányt már név szerint ismerjük, megsimogatjuk őket, aztán amikor végre tovább állunk, jöhetnek a lovarda macskái 🙂 . Az az igazság, hogy most már külön időt kell szánni a lovaglás utánra is 🙂 .
Amíg mi paciztunk, a család másik fele Fradi meccsre ment és jól kiszórakozták ők is magukat 🙂 . A hétvége, ahogy múlt héten terveztem 🙂 , elég nyugisan telt. Volt sok sütés-főzés, kártyázás, társasozás, meseolvasás és állatos könyv nézegetés 🙂 , két Ady vers előadásának a hallgatása, meg töri tétel írás, földrajz tanulás, hát szóval tudtunk mulatni, az biztos 🙂 …
