Suli, továbbtanulás

Azt hiszem elmondható, hogy Máténak elég jól kezdődött a sulikezdés. Csak ötösöket hozott eddig, ráadásul a két, számára legkevésbé szeretett tárgyból, földrajzból és fizikából is. Szerinte mindez pusztán csak szerencse 🙂 , bár azért föciből azt, hogy neki lett a legjobb és hibátlan dolgozata (ez a tantárgy a mumus nálunk) mint ahogy a mai irodalom versfelmondást, kettőből, két ötössel zárva azért nem nevezném annak 🙂 , de hát nekem mindegy végül is, hívhatjuk mázlinak is 🙂 . Az biztos, hogy nagyon hamar visszatért ahhoz a feszített ritmushoz, amire tavaly csak nagy nehezen talált rá, meg azért így visszatekintve a hetedik, az egy külön ugrás a felsőn belül szerintem, örülök is, hogy túl vagyunk rajta, bár ami most jön, azt sem várom… Matekból meg minőségi ugráson van túl azt hiszem, mi is rájöttünk erre, de ha nem tudnánk, akkor Judit néni a matek tanár és ofő, ezért külön felhív minket (tényleg nem tudok elég hálás lenni azért, hogy őt kaptuk osztályfőnöknek, és nem azért mert felhív minket, egyébként másokat is jó és rossz hírrel egyaránt, hanem a hozzáállása és lankadatlan lelkesedése miatt), hogy elújságolja, nagyon sokszor van az, hogy matek felkészítőn csak Máténak egyezik a jó eredmény az ő saját kiszámolt példájával! Közösségi szinten van némi kis lanyhulás, ezt sem gondoltam volna, amit nagyon nem fogok kifejteni, mert nem akarom megbántani azt, aki nekem az egyik legfontosabb tehát Mátét, és a bizalmával sem szeretnék visszaélni, ami kamaszkorban meg külön megbecsülendő, mondjuk az biztos, hogy a későbbiekben elég nehéz lesz írni így bármiről is 🙂 … Annyi talán elmondható, hogy tavaly Judit nénivel azt beszéltük éppen, hogy olyan jól együtt van ez a kis társaság, hogy ez már nyolcadikra rosszabb nem lehet, csak jobb… Na, most ez nem biztos, hogy így lesz, de éppen most mintha felfutó széria lenne, úgyhogy inkább nem kiabálok el semmit, mert lehet, hogy még igazunk lesz. Ami a problémát okozta, az a mobiltelefon uralom, és most csak érintőlegesen mondok annyit, hogy Máté nehezen viselte, hogy szünetekben mindenki a telefonját nyomogatja, 23 gyerek nyomkorászta egymástól függetlenül, egymás mellett az egyébként szünetben és iskola időben elővenni is tiltott kütyüket. Pedig ő is elővehette volna, ott volt a táskájában, de úgy érezte, hogy inkább a többiekkel BESZÉLNI szeretne és nem telefonozni, aminek meg külön örülök, csak éppen ez nem illett a képbe, de mondom mintha javulna a helyzet és ez csak érintőlegesen a probléma.

A továbbtanulás pedig itt gyűrűzik a mindennapjainkban. Pedig őszintén szólva, elég nagy nyűg az egész és semmi kedvem hozzá, hát, még Máténak! Főleg mert én nem szeretném ezt túlspirázni, de nehéz ezt úgy összehozni, hogy mindenhonnan ez dől ránk. Máté már többször elmondta, hogy ezen múlik az élete, én meg többször próbálom tudatosítani benne, hogy ugyan dehogy! Szép is lenne, azt hiszem sokaknak derékba törne a jövője már a kezdeteknél, meg egyáltalán mindig van több út és még akkor is lehet váltani, egyik iskolából a másikba menni, akár tanév közben vagy tanév végén is, persze nem erre hajtunk, de nem leszünk beszorulva egy dologba, ami esetleg nem kedvező, ha kell, akkor változtatunk, hát meg ilyenek. Egyébként pont ma találkoztam annak az osztálytársának az anyukájával, akivel még oviba is együtt jártak és az ő fia is ilyeneket mondogat, szóval ez úgy látszik mások fejében is ott van vagy egymást hergelik 🙂 , bár ennek ellentmond, hogy mintha az én fejemben is lettek volna ilyen gondolatok még abban a réges-régi múltban, amikor én voltam nyolcadikos 🙂 . Már az első szülői is ezzel volt tele, jó hát persze most van itt az ideje, sok gyakorlati részletre fény derült,  meg olyan apróságokra is, hogy miután megírták a felvételit, azon a napon, amikor meg lehet nézni, érdemes élni ezzel a lehetőséggel és a kijavított pontozott és lefénymásolt dogát bevinni a suliba Judit nénihez és a magyar tanárhoz, mert akkor állítólag sok plusz pontot össze lehet szedni, sokszor volt már erre példa és hasonló nyalánkságok. Azt még mindig nem tudom milyen plusz iskolákat fogunk beírni, mert állítólag abból is sokat kell, hogy a végén véletlenül se az legyen, hogy besorolnak valahová, ahol hely van, de mondjuk én még jobb, ha nem szólok egy szót sem, van aki azt sem tudja még mindig, hogy melyik az az első iskola, ahová szívesen menne a gyereke. Egyébként meg 3 napot pluszban ki lehet venni iskola látogatásokra, a nyílt napokon, amit hidegvérrel meg is teszünk majd, már be is harangoztam Máténak, hogy lesz 3 potya napunk, na persze természetesen elmegyünk akkor azért iskola nézőbe is, már csak azért is, mert kell onnan az igazolás 🙂 … 

No, hát ilyesmikkel vannak tele mostanában a napok, az biztos, hogy ebben a félévben az unatkozás szele sem fog megérinteni minket 🙂 …