Még nem is írtam a nyárbúcsúztatós szeptemberi első hetünkről, amikor kicsit meghosszabbítottuk a nyári szünetet Tomának, időt adva az óvodai udvarnak, hogy valamennyire elkészüljön (még azóta sincs kész, de már látni, hogy lassan a végére érnek). Azon a héten csupa szünetes dolgot műveltünk, bicikliztünk a cukrászdáig és mindenfelé, na meg a környéken és egyéb jó helyeken kirándultunk – mintha száz éve és egy másik dimenzióba lett volna ez az egész, pedig még egy hónap sem telt el azóta 🙂 …
Ha jól emlékszem egy csütörtöki nap volt az, amikor nagyon körültekintően úgy döntöttem, hogy ugyan lóg az eső lába nagyon is, de nem mondtak aznapra nagy zuhét, úgyhogy nekivágunk kipróbálni azokat a felújított csúszdákat ott a Gellért-hegyen 🙂 . Ahogy elindultunk már szemerkélni kezdett, mondjuk legalább annyi volt bennem, hogy esőkabáttal készültem, így gond nem lehet alapon folytattuk az utunkat. Kicsit közlekedős napot is tartottunk, héveztünk és már egy kicsit az eső miatt is, inkább metróztunk, amit persze Toma nagyon értékelt. Amire megérkeztünk a Gellért térre, éppen erősebben kezdett esni, úgyhogy kitaláltam, hogy mivel Legkisebbünk még úgysem látta, Mátéval már többször voltunk, menjünk be egy picit a Sziklatemplomba, ott pont a hegy lábánál.
Jó ötlet volt, Toma nagyon értékelte, főleg a barlang jellegét a helynek, kérdezgette is, hogy akkor most mi tulajdonképpen egy barlangban járunk 🙂 ? A jegyhez adnak vagy tájékoztató füzetet vagy fülhallgatón keresztül hanganyagos tájékoztatást, mi ez utóbbit választottuk, egy ideig Legkisebbünk elbíbelődött a szerkezettel, tetszett neki 🙂 .
A barlang jelleget közelebbről is meg kellett vizsgálni 🙂 :
Nem titkolt szándékom az is volt, hogy amíg esik az eső, addig fedett helyen legyünk, ez sikerült, amire kiértünk már elállt, bár azt akkor még nem tudtam, hogy az csak eső szünet és onnantól azért mindig jött egy újabb adag… De egyébként is érdemes megnézni a Sziklatemplomot, mert tényleg különleges és szerintem a gyerekeknek is pont a barlang dolog miatt is érdekes.
Innen már csak és kizárólag a csúszdákhoz vezethetett az utunk, amik ugyan kicsit a zuhé miatt nedvesek voltak, de akkor még nem vészesen, lehet, hogy előttünk már többen letörölték a csúszkálással 🙂 . Még nem voltunk, amióta nyár elején átadták a felújított helyet, de tényleg nagyon-nagyon szuper lett, eddig is szerettük, de most még inkább!
Amikor megint rákezdett az eső, akkor bebújtunk a megmászható torony aljába, mert az több lépcsős, egy kicsit a kisebbeknek is kedveznek az alsó részével. Mi ide másztunk be, először csak Toma, közben meg is éhezett, így előkerült az útközben a Borároson vásárolt kürtöskalács is, aztán én is mellé kucorodtam, voltunk azért rendesen a játszótéren, de senki nem indult érdekes módon haza, és mindenki inkább az alsó részen, ázva várta ki az eső végét, kivéve ugye minket 🙂 .
Innentől menthetetlenül előkerült az esőkabát, akkor éppen elállt az eső, de minden vizes volt, és így legalább lehetett tovább csúszdázni, ráadásul mivel még rajtunk kívül is jócskán voltak, viszonylag hamar felszárítottak mindent a csúszkálók, de később újra esni kezdett, szóval az a nap mégis csak ilyen esős lett 🙂 .
Később pár fiúval összehaverkodott Toma, jól eljátszottak egymással, kergetőztek, fogóztak, ha jól emlékszem 3 fiú volt, akik eléggé össze voltak szokva, de bevették Legkisebbünket is bandázni. Nagyon, mondhatni túl jól érezték magukat, sokáig maradtunk még és amikor már tényleg indulni kellett, még az is szóba került, hogy Toma merre lakik, hogy később is találkozzanak, de hát hamar ki kellett ábrándítanunk őket, hogy Szigetszentmiklósról valószínűleg nem oda fogunk hetente játszóterezni járkálni 🙂 , bár tényleg nagyon aranyos kisfiúk voltak, nem bántam volna, ha itt a Kalózhajós játszón találkozunk velük 🙂 …
Hazafelé villamossal mentünk egy megállót, Toma ezt is nagyon élvezte, azon a kis úton mindenről érdeklődött, hogy melyik hídon megyünk éppen át és szembe pedig milyen híd van, hol a Vár, a Gellért-hegy, és ott voltunk már fent (a Citadellán), nekem is nagyon édesnek tűnt, de láttam magunk körül nem kis mosolygást váltott ki ezzel 🙂 . Aztán amire leszálltunk a vilingerről, megint esni kezdett, de úgy jó alaposan, és mivel éppen a Vásárcsarnok előtt voltunk, hát bementünk, mert én úgyis imádok piacra járni, ott meg már nagyon régen voltam, Legkisebbünket meg megvesztegettem egy nyalóka lehetőségével, ő pedig gálánsan felajánlotta, hogy kávézhatok egyet 🙂 .
Ez utóbbi nem jött össze, mert amire nagy nehezen nyalókát találtunk, addigra már indulnunk kellett, de olyan jó volt azért szétnézni ott egy picit..
Viszonylag gyorsan a kocsihoz értünk és nem is áztunk sokat, aztán mentünk is Mátéért a sulihoz, már annyi volt az idő és egyébként utána egész délután esett az eső, szóval jó kis napot választottam én erre a kiruccanásra, de még így is nagyon jó volt és biztos lesz legközelebb 🙂 .
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: