Már látom, hogy nehéz lesz az állandó fuvarozás, elmegy az egész délután, én meg csak oviba/suliba megyek, tegnap éppen az előkészítőre, a másfél órát, míg vártunk Mátéra elütöttük a játszóházban, ahol Toma szülinapi buliját tartjuk szombaton. Addig lezavartam a foglalást és egyéb részleteket egyeztettünk, átjöttek Nóriék is az oviból, jól elvoltak egymással a gyerekek, Legkisebbünk utcaseprőnek öltözött és takarította vég nélkül a játszóházat, muris volt nagyon 🙂 ! Szóval még jól is telt az idő, de amire hazaérünk semmire sem volt idő, tegnap délelőtt még vásárolni voltam, akkor is szaladtam magam után, szalad a lakás is szó szerint, mi meg délután leültünk Tomával mit sem törődve semmivel az ovis vásárra eladni valókat készíteni 🙂 . Máténak tetszett a magyar előkészítő, viszont úgy érzi le vannak maradva, lehet, hogy igaza van, matekból nem volt ilyen érzése, ráadásul Judit néni gyakorolt velük már tavaly óta, tényleg készülnek folyamatosan a felvételire, na most ez magyarból egyáltalán nem mondható el, hát majd meglátjuk… Szóval jövő héttől, amikor minden napra jut már fuvarozás, mert kezdődik az úszás is, meg az iskola előkészítő, hosszú lesz ez… Ráadásul, ha kiesne a kocsim vagy én magam, mert dolgoznék vagy hasonló, nem is tudom, hogy oldanánk meg mindezt, ami azért lehangoló nagyon… Közben meg ez is csak nézőpont kérdése, tegnap az egyik anyukával beszélgettem az oviból, akinek 5 gyereke van és mondtam, hogy nekem úgy tetszik az ilyen nagycsaládos lét, erre kiöntötte a szívét és elmesélte, hogy a 13 éves fia állandóan öngyilkos akar lenni (!), meglopta nyáron 30 000 forinttal és vastag rendőrségi aktája van, átragad sok minden a kicsikre is, mert az egyik lánya is kezdi a műsort, hát szóval akkor úgy éreztem, hogy valamiféle burokban élünk mi itt hál’Istennek, és ez legyen a legnagyobb bajunk, hogy logisztikázni kell, meg felvételire készülni, van ennél komolyabb dolog is a világon (bár ettől még jövő héttől szerintem kipurcanunk a hét végére 🙂 )