Minden évben kétszer van vásár az oviban ősszel, Szent Mihály naphoz kapcsolódva és nyár legelején, június első péntekén szokott lenni, akkor a nagycsoportosok ballagásával van összekötve a vásározás. Szóval nekünk ez volt az utolsó nyugis vásárunk, mert a következőn ugye Toma ballag, így az nem lesz ilyen felhőtlen, biztos lesz pityergés, búcsúzkodás és egyebek… Legkisebbünk nagyon várta is, imádja – mint az összes gyerek az oviban – a vásárt, mert olyan különleges az egész, tele készített portékákkal, amit a csoportok csinálnak és aki szeretne bevihet sajátot, mint ahogy mi is, ott van a szülők nagy része, van táncház élő zenészekkel, meg az egész olyan buli nap, ami nyilván remek 🙂 . Ráadásul a legutóbbi nyári vásáron nem voltunk, mert Toma pont előző este lázasodott be, begyulladt a mandulája és nagyon fájlalta, hogy nem lehet ott, így most duplán nagy volt a készülődés és az öröm!
Most sajnos bent tartották meg az oviban az eseményt, mert az udvar még nincs készen, így azért elég zsúfolt volt a dolog, előfordult ez már máskor is, amikor ugye rossz az idő, de ezt annyira nem szeretik, legalábbis a felnőttek 🙂 , a gyerekeket azért láthatóan nem nagyon zavarta a dolog 🙂 , egyedül a táncháznál volt érezhető, hogy úgy láttam a tömeg és zsúfoltság miatt Tomának nem volt sok kedve a dologhoz. Kicsit később, 10-kor dobolták ki a vásár kezdetét, mi is nem sokkal előtte mentünk be az oviba, szétnéztünk a már kirakott portékák között a csoportokban, kiraktuk a sajátunkat is a mi csoportunkban, nagy sikere volt mindennek, mások igényt tartottak újabb hajókra 🙂 és persze szédült gyorsan elkapkodták a miénket és minden mást is persze 🙂 .
A gyerekek Julcsi nénivel mondókáztak, verseltek, ezt nagyon élvezték 🙂 ,
Amikor kidobolják a vásárt nagyon ügyesnek kell lenni, mert mindenhol szélsebesen elkapkodnak mindent, 1 papír tallér minden, amit Julcsi nénitől szoktunk kapni indulás előtt egy halommal. Szóval mi is rohantunk végig a csoportokon, próbáltunk visszatérni oda, ahol jó dolgokat láttunk, lett papír dinónk, gurigás és műanyag üveges kocsink, fűzött zizis láncunk, karkötőnk, mézeskalácsunk, könyvjelzőnk, minyonos gurigánk, papír pajzsunk és kardunk (ez volt a legjobb Tomának, ráadásul a mi csoportunkban készült, amikor mi betegek voltunk) és amikor éppen rohangáltunk egyik helyről a másikra, nem tudtam nem észrevenni hogy néhány anyuka kezében virít – hasonló szaladgálás közben az asztalok között – egy-egy a mi hajóinkból, amik éppen méretesebb darabok 🙂 .
Azért annyival másabb ez a benti buli, hogy a jó kis udvari játék és szaladgálás helyett, mindenki valahogy visszamegy a csoportjába, így voltunk ezzel mi is, Toma persze kijátszotta magát a többiekkel, sokat kardoztak is:
Mi általában (és még nagyon sokan rajtunk kívül), nem ebédelünk bent ilyenkor az oviban, most is így volt, eljöttünk ebédosztás előtt. Volt egy kósza gondolatunk, hogy áthívjuk Nóriékat játszani hozzánk, de mivel még pár dolgot vásárolni akartam holnapra, Toma szülinapi bulijába a gyerekeknek, ezt most kihagytuk. Így mi vásárolni indultunk, egy kis Mekis kilengéssel 🙂 , ahol még a kinti csúszdát is agyon használta Legkisebbünk, egy másik kisfiúval együtt, akivel persze össze is ismerkedett és jót játszottak (mostanában mindenhol így járunk, próbálom nem mindenkinek felírni a számát 🙂 ), aztán jöttünk csak haza. Toma azt mondta, hogy ma nagyon jó napja volt 🙂 , én is úgy éreztem 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: