Emese Park – egy középkori falu

Ez még mindig a nyárbúcsúztató hetünk, bár az utolsó, szombati felvonása… Már komoly tanulnivalói voltak Máténak, délután Fradi meccsre mentek a Családfővel, így egyértelmű volt, hogy ahová készülünk, oda kettesben megyünk Tomával. Délelőtt lovagoltunk egyet, aztán a hazafelé vezető úton útba ejtettük az Emese Parkot, ami egy középkori múzeumfalu. Azon a hétvégén korismereti találkozót tartottak, jobbnál jobb programokkal, tényleg ott a kapun belépve a középkorba csöppentünk, az öltözékek, sátrak, benne az emberek, családok,

tényleg visszamentünk az időben. Az is sokat számított a látogatásunkkor, hogy Toma imádja már jó ideje az íjakat, és láttam a programok között az íjászkodást. Természetesen nem hagyhattuk ki, vagy ötször álltunk sorba az íjászatnál, persze ez volt ami a legjobban tetszett neki 🙂 :

Csupa fiús program volt ott azon a hétvégén, Toma is nagyon élvezte az összeset, délutánba nyúlóan maradtunk 🙂 . Láttunk kardvívást,

íjász párbajt,

hídfoglalást,

kőhajító gépet működés közben:

várfoglalást tényleg teljesen korhűen beöltözve és előadva, először a váron kívül,

aztán belülről figyelve:

És aki – velem együtt – páholyból szemlélte mindezt:

Tomának is nagyon tetszett minden, meg persze nekem is, az íjászathoz mint már említettem, sokszor visszatértünk,

volt, hogy extra szolgáltatást is kaptunk, Legkisebbünk nagy örömére 🙂 :

Lehetett középkori hajóval is evezni, nem volt kétség, hogy kipróbáljuk, mert az íjászat a hajózással vetekszik 🙂 :

Közben más dolgokat is láttunk, például egy csontvázat a börtönben 🙂 : 

Egy másik helyen pedig középkori harcosnak öltözhetett be Toma, karddal, meg mindennel 🙂 :

Iszonyúan elfáradtunk a végére és középkori lepényt azt nem sikerült vennünk, mert vagy rengetegen álltak sorba vagy nem árusítottak például a harc ideje alatt vagy azért voltak sokan, mert elfogyott a tészta és újat kellett begyúrni, de remélem legközelebb kipróbálhatjuk 🙂 . Jó és nagyon különleges nap volt, azon a hétvégén azért már nem mentünk sehová, kicsit pihennünk is kellett 🙂 …