Családmorzsák

A csütörtöki özönvízszerű esőzésnél fogant a gondolat és tegnap, a lovardában, amikor a szemerkélő esőben és a cuppogó sárban bóklásztam Toma után (aki persze a lovon virított 🙂 ) erősödött meg teljesen, hogy nekem bizony kell egy gumicsizma, még sose volt ugyan, de egy olyan csajos félét, talán el tudnék képzelni magamnak 🙂 …... Tovább »

Máté éppen arról beszél, hogy milyen hideg lehet Finnországban, ugyanis látta a tévében, hogy a riporter nagykabátban, sállal jelentkezett be egy tudósításnál. A megdöbbenéstől elképedve megszólal Toma: – Van olyan, hogy FING ORSZÁG…???... Tovább »

Az első meglepi mindenképpen az volt, hogy az egy hónappal ezelőtt, Máté kedvenc csapatától a Bayern München oldaláról megrendelt edzőcipő nem érkezett meg Legnagyobbunk névnapjára…. Szerencsére nem fájlalta, mondjuk vele választottuk ki mielőtt megrendeltük — naná, ilyen dolgokban nem vagyunk már olyan bátrak, mint eddig 🙂 – annyival elintézte az ügyet, hogy a lényeg, hogy… Tovább »

Azért csak írok róla, bár most éppen, ugyan már mindenki szinte gyógyultan, de itthonról figyel és élvezzük a csodás szakadó eső látványát 🙂 . Az idei és egyben az utolsó ovikezdésünk, azt hiszem eléggé gördülékenyen és simán ment. Persze tudom én is, hogy nincs mit ezen csodálkozni, hiszen Toma már nagyfiú, nagycsoportos, jövőre suliban lesz… Tovább »

Vagy valami hasonló kering nálunk, a gyerekek itthon vannak, mert egyiknek láza van, a másiknak a hasa fáj… Biztos, hogy én voltam a baci vagy vírusgazda, és már azt hittem volna, hogy nálam minden oké, egészen reggelig, amikor olyan iszonyú migrénhez hasonló valamire ébredtem – holott nekem nem szokott ilyenem lenni – hogy azt sem… Tovább »

Még jó, hogy nem terveztünk semmi különöset a hétvégére, mert tényleg nem jutottunk volna el sehová sem 🙂 … Még a szombati lovaglást is lemondtuk, pont akkor élte fénykorát Toma kisebb náthája én meg akkor voltam a legjobban lerobbanva, szóval fel sem merült, hogy elmegyünk, bár Legkisebbünk igencsak fájlalta… Eddig egy napos határidővel mentek a… Tovább »

A nyár elmúltával és a legalább ennyire fontos első óvodai hét elteltével, megérkezett hozzánk az első betegség is… Toma tüsszög, folyik az orra, bár valahogy most délutánra úgy tűnik, mintha megállt volna ez a dolog, hát majd meglátjuk, nem mondok semmit, tulajdonképpen az ő betegsége még kétséges, legalábbis ebben reménykedem. Akinél viszont nem kétséges, az… Tovább »

Kicsinek, nagynak és felnőttnek egyaránt kellett már ez a hétvége, úgy érzem. Vissza kell szokni mindenkinek az iskolás, óvodás hétköznapokba, még nekem is egy kicsit… Mondhatnánk, hogy a Családfő jön ki ebből a legjobban, mert ugye ő szegény ki sem zökkent tulajdonképpen semmiből, csak éppen őt meg úgy megszórták mindenféle magán és munkahelyi munkával így… Tovább »

….de jó, hogy végre találkozunk, nem hiszem el, hogy így elment a nyár, még csak össze sem futottunk, nézd itt van L., nem ment oviba, mert úgy köhög, a doktornő meg azt mondta, hogy menjen csak nyugodtan, nem olyan vészes ez, de már most hurutos, mi lett volna két nap múlva, ráadásul a nagyok is… Tovább »

Éppen frissen sütöm a húst az ebédhez, miután mindenkit összeszedtem az oviból, suliból (hogy miért frissensültet gondoltam ki mára, az rejtély számomra is 🙂 …) Toma hangot is ad az elégedetlenségének (persze mert az oviban kelkáposzta főzelék volt…) – Anya, mikor lesz már kész az ebéd, éhes vagyok…? – Mindjárt, már csak pár perc az… Tovább »