Különórák

Azt hiszem idén nincs hiány belőlük, sőt meghatározzák a napjainkat. Lassan az első teljes, különórás héten leszünk túl (az órák java októberben indult) és azt hiszem elmondhatom, hogy mindenki elfáradt most a hétben… Mátét nézve, mert ő az egyszerűbb eset, meghatározóak az előkészítők, hétfőn matek van fél öttől, szerdán pedig magyar háromtól. Egyik sem a legjobb kezdet, de a szerda 3 óra, különösen nehéz (sajnos máskor aznap nem volt hely), mert 2 előtt 10 perccel végez a suliban, szóval ott állunk érte glédában Tomával, hazarobogunk, gyors ebéd és már visszük is a gimibe, ahová egyébként jövőre járni szeretne majd. Ezeken kívül, már csak a kedd marad Legnagyobbunknak, amikor ide 4 utcával feljebb angolra jár, ami már tavaly is volt neki és jól is jön, mert lehet, hogy angol tagozatra menne, majd meglátjuk, de ez mindenképpen hasznos neki, akárhogy is lesz. Neki itt a különórák befejeződtek a hétre, a csütörtöki nyelvóra vagy előkészítő fel sem merült, ugyanis a pénteki napja a legnehezebb tanulnivaló szempontjából, így csütörtök délutánra szintén megvan a teljes programja szegénynek 🙂 … Egyébként is nehéz összehozni a mindenféle tanulnivalóval, de ez hasznos, kellenek is neki most ezek amikre jár, úgyhogy ezzel úgy érzem csak használunk, bár tényleg fárasztó, ő már 2 hete csinálja, valamennyire talán képben vagyunk. Az fel sem merült, hogy nem hozom-viszem Mátét az előkészítőre (az angol ugye szerencsére itt van szinte a szomszédunkban), mert rengeteg időt megspórolunk így, egyébként majdnem másfél órája menne el az utazással, ha a buszra várakozást és a gyaloglást is beleszámítom, az meg azért rengeteg. Egyedül hétfő este nem kell majd valószínűleg érte mennünk, mert hatkor végez az előkészítőn és akkor általában a Családfő hozza haza.

Toma pedig ebben az évben szintén belehúzott, mindenfélére akar járni az egy dolog, próbáltuk megtalálni az egyensúlyt, azt hiszem nem sikerült 🙂 … A hétfői napja még az, ami nem dőlt el. Ugyanis akkor külön foci edzésre is mehetne, ami hétfő-szerda a héten, de mivel a szerdánk már foglalt, csak egyszer tudna járni, ami azért nem túl szerencsés és most így végigcaplatva a héten, úgy érzem kifejezetten fárasztó is lenne még az a plusz egy alkalom, mert a foci, Mátéra emlékezve azért fárasztó tud lenni. Még nem indult el az oviban, de lassan el fog Julcsi néni ovis tornája, amit Legkisebbünk nagyon szeret, tavaly is jártunk, élvezte, szerette. Én szívem szerint kihagynám, csak és pusztán azért, mert már így is tele vagyunk, de ennek ellentmond az, hogy Toma meg nagyon szeretné, meg az is, hogy hétfőn pont nagyjából abban az idősávban visszük Mátét előkészítőre. Egy picit talán negyed órával kellene előbb indulnunk, mert negyed 5-kor kezdődik a torna, Máté fél ötkor kezd ugye a gimiben, szóval így is, úgy is úton leszünk, ráadásul, ha valamiért Apa nem tudja hazahozni Mátét aznap, akkor nekünk kell menni érte, szóval még az is lehet, hogy viszonylag könnyen belesimul a hétfőbe az a torna, meglátjuk. Egyébként a hét első napján, még az oviban is van külön foci, amire természetesen jár Legkisebbünk (elképzelhetetlen lenne, hogy ne így legyen 🙂 ), de ez az egy szerencsére ott van helyben, ráadásul délelőtt, úgyhogy ezzel nincs gondunk külön 🙂 .

Kedden és csütörtökön úszás lesz, amit eddig azért képlékenyen kezeltem, mert Toma kedve ugyan megvolt hozzá, de még soha nem jártunk úszásra vele és Mátétól azért úgy emlékszem, hogy nem volt mindig a kedvence az úszótanfolyam 🙂 , sőt 🙂 ! Ennek ellenére jól megtanult úszni, és most már örül is neki, de nem volt ez mindig így, volt, hogy hosszabb szüneteket hagytunk, aztán folytattuk arról a bizonyos szintről, ahová eljutott, úgyhogy az úszást nála például nem biztos, hogy egész éves elfoglaltságnak lehetett volna betudni 🙂 . Most elsőre úgy tűnik Tománál talán nem így lesz, nagyon szerette, bár még igaz, hogy csak ismerkedő óra volt a keddi és főleg játszottak, de én is úgy érzem, hogy jó lesz ez 🙂 ! Meg különben is úszni azt vallom, hogy meg kell tanulni, főleg azoknak, akik a Duna mellett laknak 🙂 , jövőre pedig első osztályban már nem tudom mennyire fog beleférni bármilyen különóra is a hétbe, mert Máténál úgy emlékszem szinte mindent elhagytunk, jobbnak láttuk akkor, mert nagyon elfáradt és csak másodikban kezdtünk külön úszni és focizni járni vele. Szóval kedd, csütörtök négytől ötig úszás, aznap van Máténak is az angol, de szerencsére sétálva 5 percre lakik az angol tanárnő, így oda nem kellek a furikázáshoz 🙂 .

Szerdán Tomának bevállaltuk az iskola előkészítőt, abba a fejlesztő-játszóházba járunk vele, ahová tavaly is mentünk, nagyon tetszett neki akkor is, most is jó volt, tegnap volt az első alkalom. Egy kisfiúval jár közösen, aki szintén jövőre megy suliba, így kettesben lesznek, ami kifejezetten jó, mert jut idő külön is rájuk, nincsenek egyedül, a játékos feladatok is sokkal jobbak így közösen. Kis szépséghibája, hogy öttől hatig tart az óra. A szerda különben is a legrosszabb nap a délutánok szempontjából, mert Mátéért, mint írtam, rohanunk kettőre a sulihoz, aztán ebéd, visszük 3-ra előkészítőre. Utána van másfél óránk, amikor nem tudunk mit csinálni, mert Máté fél 5-kor végez, eddig eltöltöttük az időt vagy vásároltunk vagy a kis játszóházban voltunk, amit most nagyon imád Legkisebbünk, hát majd valahogy kialakul, az biztos, hogy hazajönni nem sok értelme van a dolognak. Aztán félkor felszedjük Mátét, hazavisszük, utána megyünk az iskola előkészítőre 5-re és a kocsinak köszönhetően mindezt pontosan meg is tudjuk valósítani, mert belefér az időbe. Ettől függetlenül a szerda délután úgy ahogy van, elmegy (meg a többi is, csak pepitában 🙂 , de itt a legjobban).

Pénteken nincs semmi senkinek, a hétvégére még a lovaglás van, ami szintén Toma kedvence és szíve csücske és mostanában tényleg az van, hogy látom rajta, nem csak a lovaglás tetszik neki nagyon, de képes lenne órákat eltölteni az istállóban is a paciknál 🙂 , szóval ez is egy olyan tevékenység, amit sajnálnék elhagyni, bármennyire is nehéz és megterhelő mindenhogy, anyagilag sem olcsó így mindenestül. Bár, az is igaz, hogy tegnap mindenki, de legfőképp Toma azt hangoztatta, hogy ő aztán hétvégén nem megy sehova 🙂 , mert szeretne itthon is lenni (bár a lovaglást úgy emlékszem mintha belevette volna a hétvégébe 🙂 )…

Így állunk most, bár, azért hasznosság és öröm ide vagy oda, ha úgy érzem bármikor is, hogy megterhelő ez a sok minden bárkinek is, akkor azért a változtatás jogát fenntartom 🙂 …