Végül csak megtartottuk Toma 6 éves buliját a gyerekekkel is, pedig néha meginogtam én magam is, hogy van-e ennek értelme majdnem 2 hónappal a szülinapja után 🙂 … Azt hiszem nagyon jó, hogy így döntöttünk, mert nagy öröm és buli volt az a kis pár óra együtt a cimbikkel 🙂 . Azért volt ez fontos nekünk, mert Tomának – ellentétben a bátyjával, aki ilyen korában már több saját szülinapi bulin volt túl 🙂 – még nem volt saját gyerekzsúrja és jövőre már az ovisokkal így biztos nem is lesz, hiszen akkor már Legkisebbünk a suliban ügyködik majd 🙂 .
Sokkal korábban akartuk ezt az utó szülinapozást megejteni, de vagy a Családfő volt elfoglalva hétvégén vagy a játszóházban nem volt hely, így érkeztünk el a múlt hét szombathoz. A helyszín is egy kis vacillálásra adott okot, ugyanis Toma nagyon szereti az Elevenparkot, felmerült, hogy ott bulizunk, de ennek elsősorban ellentmondott az, hogy az ovis társaktól az túl messze van, biztos sokan megoldották volna, hogy eljöjjenek, de lehet, hogy jó páran meg nem. Azon kívül engem az ottani szülinapok kicsit elborzasztanak, valahogy olyan személytelenek, pluszban még rohangálni kellett volna nem csak a saját, hanem a többi gyerek után is, ami azért sem mindegy, mert mondjuk ránk voltak bízva és épségben szerettük volna visszaadni őket a szüleiknek, szóval már csak ezért sem gondolkoztunk ebben, ráadásul így azért még nem is kellett olyan mélyen a pénztárcánkba nyúlni 🙂 , de ez már csak a járulékos előny volt 🙂 . Azt mondjuk én sem gondoltam volna, hogy Tomának ennyire a szívéhez nő ez a játszóház is, egyszer már voltunk ott szülinapi bulin, akkor is tetszett neki, aztán az ő bulija előtt pár nappal lefoglalóztuk a helyet és azóta is ovi után oda szeretne menni (a játszóház az óvoda mellett van), a szülinapja után pedig kijelentette, hogy most már ez a hely a kedvence 🙂 .
Természetesen mindenki jelen volt a családból, Máté feltalálta magát és a segéderő szerepében tündökölt, tényleg sok mindenben segített 🙂 . Összesen 12-en voltak, mindenki eljött, bár ha Tomán múlott volna akkor az egész csoportot meghívja a bulira 🙂 . Kértem animátort is, ami hát őszintén szólva nem sült el a legjobban, mert egy fiatal lány volt foglalkozás vezető, annak a lánya, aki ezt szokta tartani, csak ő akkor éppen lebetegedett… Azért elég jól játszott a gyerekekkel, de kicsit lapos volt a dolog, egy órát foglalkoztatta őket, és a torta bontásnál, ajándék átadásnál is segédkezett. Viszont a legjobban az ajándékok átadását vezényelte le, egy székre ültette Tomát csukott szemmel, egyesével jöttek a kis barátok átadni a csomagokat és elváltoztatott hangon kívántak boldog szülinapot Legkisebbünknek, akinek ki kellett találni, hogy ki is az illető. Nagyon jókat nevettünk az egészen és nem is mindig sikerült megfejteni, hogy ki bújik meg a hang mögött 🙂 … Az összes többi időben viszont önfeledten rohangásztak és kergetőztek a csúszdás, mászókás, emeletes tomboldában 🙂 , ezen kívül néha elvonulva egy-egy baráttal, utcaseprőnek öltöztek és takarítottak 🙂 vagy a kis konyhában ugyancsak Toma az egyik kisfiúval húslevest főzőcskézett, szóval extra aranyosak voltak 🙂 … Persze hamar elszaladt az idő, rengeteg sok tényleg remek ajándékkal gazdagodott Legkisebbünk, amiknek azóta sem értünk a végére 🙂 , nagyon jó élmény volt az egész 🙂 !
