Időzítésből egyes

Mivel én vagyok az ovis csoport szk (szmk helyett, nekem is szoknom kell 🙂 ) megbízottja, nekem kell összeszedni és leadni a féléves óvodai program pénzeket, úgy mint bábszínház, bűvész, Kolompos zenekar, stb. Összeszedni összeszedtem, de arról nem értesültem sajnos, hogy Mikola Péter holnap látogat el hozzánk az oviba, ergo az októberi nálam parkoló jegypénzt le kellett délután adnom. Nem lett volna külön út, ha Toma nem lenne beteg, de hát az, így gondoltam fél 5 körül, miután elvittük Mátét az előkészítőre majd útba ejtjük az ovit és beadjuk a pénzt. Hát ez így nagyon szép és jó és főleg praktikus, de az már nem jutott eszembe, hogy Julcsi néni tornája negyed ötkor kezdőik, amire ma mi is mentünk volna és belépve az oviba egyből a bejárattal szemben a tornaterem van, ahol az üveges ajtón át látni, hogy kik, mit csinálnak ott éppen 🙂 … Na már most, Toma arcocskája egyből megnyúlt, ahogy levette milyen nap is van ma, arról nem is beszélve, hogy végighallgatva a délelőtti telefonbeszélgetést az ovis titkárnővel, már akkor azon kesergett, hogy ő a holnapi zenés műsorról lemarad (amiről nem tudunk, az nem fáj ugyebár…). Ez a torna még érzékenyebben érintette, mert már tavaly is imádta, mint ahogy minden mozgásos dolgot, aztán bent találkozva az oviban Nóri anyukájával azt is kénytelen volt megtudni, hogy holnap nem megyünk a nagyon megszeretett úszásra sem, innen pedig már nem volt nehéz kisakkoznia, hogy ma volt az oviban fociedzés is, holnap pedig kedd lévén tornaórájuk lesz, amin szintén nem lesz ott 🙂 … Úgy jött ki szegénykém az ajtón mint egy vert hadsereg, egyébként meg valószínűleg hasznosabb a hét második felében betegnek lenni, főleg ha egy olyan anyja van az embernek, aki időzíteni sem tud 🙂 …