Nyugis, itthoni hétvége

Ez a hétvége pontosan úgy alakult, ahogy indult: itthonira sikeredett, de most azt hiszem ezt senki sem bánta, sőt! Mint írtam már, a hét közben a lelkesedés elfogyott minden lehetséges program iránt, tényleg fárasztó volt az első teljes hét különórázással és minden egyébbel együtt. Nekem az esett a legjobban, hogy nem kellett sehova időre menni, odaérni, bár ettől még a kötelezettségek megvannak, mint Máténak a tanulás, ami nagyon sok időt elvesz… Rá kellett jönnöm arra is, hogy az amit olyan jól elterveztem magamnak, hogy majd hét közben mindent megcsinálok, legalábbis a nagyobb dolgokat, meg előre főzök, legalább az egyik napra a hétvégére, hogy több idő jusson minden másra, na az nem sikerült és nem is túl valószínű, hogy nagyon fog egy ideig, főleg nem amíg a végére nem érek a mindenféle elmaradásaimnak, mint nagytakarítás, játszószoba  szortírozás és egyebek.

Kis naivan azt hittem, hogy majd ennek a java hét közben megvalósul, de délelőtt nagyjából alig van idő valamire (mint eddig mindig), gyors takarítás, és mindig főzés, esetleg wc, fürdő pucoválás és hasonlók és el is ment az a pár óra ebédig, amikor megyek Tomáért, aztán délután már csak ingázunk az előkészítők, torna, úszás, iskolaelőkészítő között. Egy, másfél órák maradnak töredezetten a délutánból, amit hol Mátéval és esetleg tanulással, hol Tomával töltök, meg az a tervem, hogy a kisebb rendrakásokat, szortírozásokat ilyenkor ejtem majd meg. Persze felmerülhetne, hogy Toma miért nem alszik ott az oviban, de tudom, hogy nem aludna, bár nem is ez a fő indokom, hanem az, hogy ami még megmarad az iskoláig, az az egy év ugye, használjuk ki amíg lehet (így volt ez Mátéval is, csak akkor még itthonról és máshogy is dolgoztam), mert vallom azt a Vekerdy elvet, hogy egy kisgyereknek, még egy kisiskolásnak is, a legjobb, ha ebéd után otthon, családi körben tölti a napot, persze tudom, hogy ez nem mindig valósulhat meg, de ha már nekünk megvalósulhat, akkor kihasználjuk (jövőre úgyis négyig lesz suliban az iskolaotthon miatt…).

Szóval a hétvégénk, hogy visszakanyarodjak a címhez 🙂 , így is nagyon gyorsan elszaladt. Pénteken még a délelőtt elkezdett végre jó alapos takarítást fejeztem be, szombaton főzés és egyebek után délután sokat kerteztünk, ami nagyon jó volt! Azon túl, hogy lenyírtam a füvet végre, gallyakat, leveleket szedtünk össze, száraz hajtásokat nyírtam le, és olyan jól esett 🙂 ! Mindig elképedek rajta, hogy nekem a kerti munkák, még a nemszeretem fűnyírás is felüdítő, kikapcsoló, most is így volt, szerettem minden percét! Közben Toma hol nekem segített, hol biciklizett, szaladgált, hol Lulu cicával játszott, láthatóan ő is élvezte a kerti életet! A Családfő dolgozott és nagybevásárolt, Máté meg a rengeteg tanulnivalójából próbált kilőni pár dolgot. A vasárnap már inkább benti dolgokkal, házimunkával telt el, és tanultam Mátéval, mert nehezen haladt a biosszal, ma két nagy dogát ír, az egyik a biológia a másik földrajz. Egyik sem a kedvence, a földrajzot elég jól megtanulta, de a biológiához már kifáradt, kell ilyenkor egy kis segéderő. Eddig nagyon jól kezdte tényleg az évet, rengeteg ötössel, de most valahogy úgy érzem fárad egy picit, ezek a dogák akkor sikerülnek jól (főleg a biológia), ha a szerencse is mellé áll 🙂 . Sok az anyag, kevés az idő rá, holnap matek doga, meg mindig van valami, ezen kívül ott van az előkészítő, ott is adnak házit is, jaj, annyira várom már az őszi szünetet, de legalább a 23-i hosszú hétvégét…

Arról meg még nem is írtam, ami meghatározza a hét indítást is: Toma sajnos lebetegedett. Már szombaton nem mentünk lovagolni sem, mert folyt az orra, akkor éjjel sokszor felkelt is emiatt. Egyébként nem tűnik nagyon súlyosnak, azt mondjuk nem tudom honnan van az a sok minden az orrában, mert tüsszögni nem tüsszög. Úgy tűnt, mintha javulna, aztán tegnap megint sokkal náthásabb lett, reggelre meg csúnyán, olyan bödönszerű, kruppos felhanggal kezdett köhögni, úgyhogy nem ment oviba. Úszni sem megy holnap, főleg ezt sajnálja nagyon, mondjuk én sem örülök neki, mivel most kezdtünk el járni, de hát ez van sajnos, majd meglátjuk a továbbiakat…