Ez a két nap a kerté volt, de úgy mindenestül. És nem lettem sajnos kész mindennel (sőt!), mert nem csak a munkáé volt a főszerep 🙂 . Toma nem volt a legjobb formában, az energiájával azért nem volt gond, a szeme viszont még mindig sokat könnyezik és dörzsölné sokszor, ha nem figyelmeztetnénk, hogy ne tegye 🙂 , ezért aztán csak ide a kis öblünkhöz mentünk ki párszor és sokat voltunk a kertben, mert Legkisebbünk imádta, az idő pedig nem kell írnom, hogy gyönyörű volt. Főleg délután jutott nekem is időm arra, hogy kint legyek, nos akkor az összes fellelhető búvóhelyet alaposan felderítettük a kertben, mert Toma nagyon szeret bújócskázni 🙂 , meg persze Lulu cicázni. Előkerestem a nyáron vásárolt tollaslabda szettet és tegnap rengeteget “tollasoztunk” Legkisebbünkkel, persze nem a hagyományos értelemben, mert először még el kellett találnia egyáltalán a tollaslabdát az ütővel 🙂 , de hamar belejött és tényleg nagyon sokáig ütögettünk egymásnak rövid ujjúban, szinte nyáriasan álldogálva a füvön, hol több, hol kevesebb sikerrel 🙂 , de nagyon élvezve az egészet! Az iskolás sokat tanult, nekem teljesen új és néha kicsit ijesztő, hogy nem akar pihenni, egyhuzamban tanulná szét magát, többször figyelmeztettük, hogy kicsit lazítson, hát néha sikerült neki… Viszont rengeteg sok virághagymát dugdostunk el a kertben, de elég sokat vehettem még szeptemberben, ugyanis mára is maradt egy adag 🙂 (ha minden jól megy lesz sok tulipánunk és újabb nárciszaink, krókuszaink), mondjuk azért haladhattam lassabban, mert ásni is kellett előtte, picit fellazítottam a földet, mert nálunk nagyon agyagos, utána viszont lelkes segítőm is akadt – kettő is, Lulut sikerült néha lefoglalni egy tobozzal vagy pofozgatni való valamivel 🙂 – viszont a hasznos társam tényleg sokat segített, bár ma még folytatódik nálunk a tegnap megkezdett: “borítsuk virágba a kertünket tavasszal” elnevezésű akció 🙂 …
