Szünetes hírek

A hét híre, hogy szemüveg kell nekem 🙂 – na jó, nem ért meglepetésként – olvasó biztosan, de nem ártana egy másik a hétköznapokra, az optikus szerint. Tegnap elszaladtam a közeli plazaba, ahol az egyik szemészeti üzletben ingyenes látásvizsgálat van októberben. Addig a fiúk nagyon ügyesen itthon maradtak, pedig jó egy órát kellett várnom, mert négyen voltak előttem. A vizsgálat gyors volt, amíg várakoztam keretet is néztem magamnak, mert azért gondoltam, hogy szükség lesz rá 🙂 , bár kettőre nem számítottam. Ennek ellenére nem szöszöltem ott semmivel, mert igencsak ebédidő volt már és a fiúk meg itthon vártak, majd valamikor megrendelem a jövő héten, egész novemberben akciós azoknak, akik a vizsgálatot megcsinálták. Hát, még szokni kell a gondolatot, mert a másik szemüvegre nem készültem fel azért 🙂 …

Utána még elszaladtam koszorút venni, ugyanis vasárnap nem utaztunk el a családi sírokhoz Sárvár mellé, a rettenetes idő elborzasztott minket és azt hiszem jól is tettük, hogy így döntöttünk, mert estefelé még fa is rádőlt arra az útszakaszra, ahol jöttünk volna. Helyette ma indulunk útnak, végre a Családfő is szabin van már. Reggel megyünk, este jövünk, közben útba ejtjük Kati mamát is (mást nemigen tudunk, ugyanis mindenki dolgozik). Már nagyon régen készülök rá, de most először saját kis koszorúkat is csináltam, vettem egy nagyot, mellé pedig négy moha koszorúalapot a piacon – kicsit furcsállotta is a néni, akinél vásároltam 🙂 – a kertből hoztam be borostyánt, a környéken szedtem vadalmát, éjjel pedig, amikor mindenki aludt megcsináltam a koszorúkat. Az egész ötletet az adta, hogy már 2 éve itthon hányódik 4 piros mécses a kamrában. Még Apuci vette valahol, én meg mécsesben nem szeretem a pirosat, két éve itthon felejtettük, tavaly pedig elfelejtettük őket. Most viszont amikor megláttam ezeket, nézegettem, hogy hogy is használnám, ami nekem is tetszene és beugrott, a zöld borostyán, piros vad bogyókkal, lerakva a földre, középen pedig a mécsesek!

Szerintem szép lett, ráadásul nem is szokványos, és jó érzés volt készíteni. Azon kívül, hogy tényleg azokra gondoltam miközben készítettem, akik már nincsenek itt jó ideje, csomó emlék is eszembe jutott, kicsit olyan volt éjjel, mintha ajándékot csináltam volna nekik…

Egyébként meg két napja tököt faragunk, rémsütit sütünk és dekorálunk 🙂 . Toma imádja a tökfejeket, el nem telhet Halloween ezek nélkül (ezt az ünnepet csak a tökök miatt tartjuk 🙂 , mert azok meg a gyerekeknek olyan jópofák, még Máté korában csináltuk az elsőt 🙂 ). Most már ragaszkodik hozzá, hogy szinte ő csináljon mindent, kiszedi a magokat, tegnap a második tököt nagyon ügyesen megrajzolta, tényleg szuper jó lett (majd mutatok fotókat)! Azon kicsit megsértődik, hogy nem ő faraghatja, de hát mit lehet csinálni, ha veszélyes és az még nekem is nehézkes néha 🙂 … Mondjuk nem engedi kivinni a tökfejeket, úgyhogy már két nagy buci fejet kerülgetünk a konyhában, sőt még azon is alkudozik, hogy ne dobjuk ki őket a kukába, ha tönkremennek, mert azt nagyon nehezen viselné – egy drága lélek, olyan jó szíve van… Aztán Apa vett valahol halloweenes süti kiszúrókat, úgyhogy vasárnap sima linzer tésztát gyúrt, egész pontosan Toma össze 🙂 , majd kiszaggatta, tegnap pedig cukormázzal, díszítő tollal dekorálta őket, az én kevés segítségemmel, már alig van belőle valami 🙂 …

Még mindig mi etetjük a cicákat, a szomszédunk pár nap múlva jön haza. Ki is vagyok kicsit, mert Lulut két napja nem látjuk, bár az étele elfogy, de amióta olyan erős szél volt nem mutatkozik, remélem minden rendben van vele, mert azt nem látjuk, hogy ki eszi meg a kirakott kaját. Szegény szomszédasszonyom is kérdezgette messengeren, hogy rendben vannak-e a cicuk, hát nem válaszoltam egyből, nem akartam idegesíteni, mert akkor még a másik cica sem volt sehol az etetésnél, aztán azért persze visszaírtam neki, hogy valószínűleg a rossz idő miatt valamerre bóklászik a közös macskánk, addigra szerencsére a másik megkerült. Már egyszer eljátszotta ezt a másik szürke macsek, amikor elutazott most a gazdi, két napig nem láttuk sehol sem, már kifejezetten izgultam, nem akartam idegesíteni a szomszédunkat sem, aztán egyszer csak meglett! Azért már örülni fogok, ha hazajön a gazdi és nem lesz rajtunk ez a felelősség, bár Luluval más a helyzet… Tegnap Tomával még barangoltunk egyet a Duna-parton is itt a környéken, kerestük és hívtuk azokon a helyeken, ahol szokott lenni, de nem találtuk… Remélem nem úgy járunk vele mint anno Cimbi cicánkkal, mert azt már én is nehezen viselném, Toma meg főleg, már most aggódik érte! Édes volt, még azért is izgult külön, hogy Halloweenkor mi lesz Luluval, ha nem lesz itthon 🙂 …

Most olyan jó, hogy szünet van, az meg még jobb, hogy itthon maradtunk és nem mentünk sehová… Furcsa, de most kifejezetten jó érzés, hogy nem utaztunk el. Sárvár mellett, nagyszüleim szülőfaluja melletti faluban van egy jó kis kastélyszálló (nem drága), ahol volt hely, sőt még akár ma is lent aludhatnánk, ugyanis megkérdeztem őket telefonon 🙂 és már régóta szeretnénk kicsit a környéken időzni, mert nagyon szép én meg örülnék újra visszatérni a régi helyekre! De most valahogy azt érzem, hogy annyira nincs erre szükségünk, kifejezetten jól érezzük magunkat az egy napos kiruccanásban. Biztos közrejátszik a hűvös idő is, de most  egy kicsit pénzkidobásnak is éreztem volna (pedig soha nem szoktam az ilyet annak érezni 🙂 ), és azt hiszem annyira mozgalmas volt a nyarunk és az ősz eleje is, hogy valahogy jól érezzük most magunkat itthon. Meg hát na, azt is tudjuk, hogy lesz még novemberben egy hétvégénk közösen, de az nem kifejezetten őszölés lesz, de kellemesen alakul majd biztosan, de erről nem írhatok 🙂 , majd utána… 

Na a lényeg, hogy ma utazunk, a többit meg majd meglátjuk 🙂 …