Előkerült Lulu cica! Kisebb csodával határos – legalábbis szerintem – hogy 5 nap után, ráadásul egy karcolás nélkül egyszer csak hazajött! Filmbe illő volt egyébként ahogy megkerült, mert tegnap, miután hazajöttünk Tomával, kiszaladtam a kocsihoz, mert ott felejtettem a telefonomat és ahogy jöttem be, még visszamentem a kapuhoz, mert olyan ismerős nyávogásra lettem figyelmes 🙂 … Nagyon megörültünk egymásnak 🙂 , Toma el volt ragadtatva, nagyon boldog 🙂 ! Hiányzott neki Lulu, azon túl, hogy én is sajnáltam ezt a kis csavargót, azt még jobban fájlaltam, hogy láttam Legkisebbünk nagyon szenved a hiányától, mondogatta is, de nem lehetett nem észrevenni… Ebben a pár napban rengeteget hívtuk és kerestük, a kiserdőnél, a kis öbölnél és minden olyan helyen, amiket meglátásunk szerint kedvel és éppen tegnap vigasztaltam Tomát, hogy lehet egyszer csak itt lesz váratlanul, de ezt tulajdonképpen már magam is egyre kevésbé hittem… Azt mondjuk elképzelni sem tudom hol volt és mit csinált, de remélem nem fiúzott 🙂 , mert annak azért még lehetnek következményei 🙂 …