Sebesen pörögnek a napok, hihetetlen, hogy már csütörtök van… Itthon volt a barátnőm és a keresztfiunk Angliából, nem is tudtunk velük találkozni, csak kedden (amikor este vissza utaztak), sikerült délelőtt egy picit összejönni velük. Délután úszni vittem Tomát, előtte gyors takarítás, főzés. Az úszás meg most nem a legjobb, mindig kéri az edző, hogy menjen be egy anyuka, aki segít pisiltetni a gyerekeket. Kedden én vállalkoztam rá, Toma is nagyon kérlelt, hogy menjek be. Hááát, egy kicsit lehangolódtam, mert kívülről nem látszott az, hogy az egyébként telefonban és személyesen vicces és jópofa Gyula bácsi, milyen pokróc módjára beszél a gyerekekkel… Azon kívül nem dicséri őket egyáltalán, és nem mutatja meg, hogy mit kell csinálni, ha valaki nem ért valamit. Toma jó sokat, 4 óráz hiányzott, amikor visszatért az egyik óra játék volt, aztán szünet lett, nagyjából elfelejtette, hogy mit is kell csinálni azzal a lábtempóval és úgy egyáltalán. A végére rájött, sőt a mély vizet is átúszta a deszkával, de ezt minden útmutatás nélkül és sajnos neki az maradt meg, hogy ő nem olyan ügyes… Nem sok kedve van járni most éppen és én is gondolkozom az egészen, mert ennyit nem ér a dolog, Mátéval sokfelé megfordultunk úszás tekintetében, de ilyen egy helyen sem volt. Ami mellette szól, hogy a csoportból és az oviból is jár pár gyerek, akiket ismer és szeret Legkisebbünk, húzzák egymást, de nem tudom, valahogy nekem megcsappant a bizalmam az egészben, azt meg főleg nem akarom, hogy ne legyen sikerélménye, pedig úgy látom jól menne neki a dolog… Arra jutottam, hogy a novembert még megvárjuk, meglátom Toma miket mesél, hogy érzi magát, párszor megpróbálok bemenni, aztán meglátjuk.
A szerdánk meg elszaladt, úgy ahogy volt, reggel egy szomszéd kerület gimijébe a Nagy Lászlóba mentünk Mátéval nyílt napra. Előtte leadtuk Tomát az oviban és utána mentünk. Én csak a tájékoztatón lehettem bent, még ketten voltak az osztályunkból szülőstül (de sajnos mindenki más órát akart megnézni 🙂 ) , az egész gimi szimpatikusnak tűnt, az nagyon tetszett, hogy mindent, de mindent csoportbontásban és így kis létszámban tanulnak, a légkör és a hozzáállás is nagyon gyerekbarátnak tűnt. Máté is jól érezte magát, van nulladik angol kezdő és újrakezdő, humán tagozat és sima általános gimi is, azt hiszem ezt mind be fogjuk jelölni, ja és tagozatos angol is indul. Ráadásul itt a közelünkben felül az egyik buszra Máté és ott száll le, szóval ha nem jön össze az áhított gimi, remélem ez igen, bár ott is elég nagy a túljelentkezés persze. Állandóan azt taglalta Legnagyobbunk, hogy milyen retro a suli (a másik gimi meg milyen régi), mondtam neki, hogy ennél jobbra ne nagyon számítson, ilyenek a középiskolák ma kis hazánkban 🙂 , elviszem majd egyszer az enyémbe is, az is pont ilyen volt 🙂 , de nem nagyon hatotta meg a dolog 🙂 … Egy nulladik utáni angol órán volt bent Máté, tudta követni az egészet, örültem nagyon és tetszett is neki! Utána elmentünk azért a mekibe 🙂 , legyen egy kis lazítás is, aztán felszedtük Tomát és hazajöttünk, Közben Máté már napok óta néha érzi, hogy fáj a füle, de csak ritkán és rövid időre, ő sem tudta eldönteni, hogy mi ez. Amire hazaértünk ez erősödött, így délután célba vettük a fülészetet, ahol közölték, miután a sorszámunkat a bejelentkező pultnál kivártuk, hogy nem férünk be a délutáni adagba (fél 4 volt, kettőtől van a délutános műszak), mert csak egy orvos van… Hazajöttünk, ma újra megyünk és persze Legnagyobbunk nem megy suliba, este eléggé fájt neki, kezeltük, ahogy tudtuk, de annyira nem volt vészes szerencsére. Tegnap még utána Tomát elvittem az iskola előkészítőre, szeret járni, a kisfiú Dani, akivel együtt van, ő is nagyon aranyos, jól kijönnek egymással. Éjjel meg nem tudom mi volt, sokszor felébredt Legkisebbünk, olyan 4 óra tájban azzal az ötlettel állt elő, hogy nézzük meg a napfelkeltét, mert még sose látta 🙂 … Mondtam neki, hogy most sem fogja, mert éjszaka van és aludjunk még 🙂 , szerencsére élt a lehetőséggel és azóta is hortyog, a napfelkeltét meg megnézzük majd máskor 🙂 …
Hát, úgy dióhéjban ilyenek történnek nálunk, azt hiszem ez már olyan nyakig tanévbe és őszbe merülős helyzet 🙂 … Délelőtt elmegyünk újra a fülészetre, hátha ma bejutunk 🙂 …
Nahát, nekem is pont ilyen érzésem volt ebben a gimiben, mintha én is gyerek lennék, bár engem a középsulimra emlékeztetett 🙂 . Ez is a 60-70-es években épült és általános iskola is működik benne és ugyancsak egy lakótelep szélén van 🙂 … Én mondjuk megnyugodtam, valahogy olyan érzésem van, hogy jó helyen lenne ott Máté, sőt még akár ezt is el tudnám képzelni első helyre, de Máté (még) ragaszkodik az elsőre kinézett gimihez, de neki is tetszik! Ezt a fülcseppet alkalomadtán kipróbáljuk, bár estére kiderült, hogy inkább az arca fáj jobban, arcüreg gyulladása is van, antibigyót és orrcseppet kapott azon az extrém rendelésen 🙂 …
Mi is sok helyen voltunk úszásilag Mátéval, mert ő meg unta az egészet, állandóan újrakezdtük, de persze csak megtanult, most már jól úszik és szeret, csak addig volt kicsit nyögvenyelős a dolog. Szóval sok helyen megfordultunk és én is tudom és látom, meg tapasztaltam is, hogy szigorúnak kell lenni a vízben és általános a kiabálás az edző részéről, mert tényleg nem értik meg különben. (Egyébként így volt Máté is, mint a te egyik gyereked, azt is utálta, ha mással kiabáltak) De itt nem a kiabálás és a szigor a gond, hanem amiket mond az edző bácsi, nagyon nyers és pokróc, mert szigorúan is lehet normálisan szólni, eddig legalábbis nekünk ilyen tapasztalataink voltak 🙂 . Ezen kívül nem dicsért ott az órán egyáltalán, csak leértékelt mindenkit, az egyik kislánynak egy beugrására, ami nem volt megítélésem szerint olyan tragikus (de ha az, akkor is), azt mondta, hogy az egy nulla… Nem mutatja meg a vízben a gyakorlatokat, csak elmondja mit kell csinálni, az egyik nagyobb kislány, aki már másodikos megmutatja, szóval ezek olyan alapszintű bizalomvesztések részemről, egyébként nem is nagyon akar menni Toma, ami ha így marad, nem fogom erőltetni, mert értelme sincs szerintem, sőt, csak rosszabbat teszek vele talán, ha elmegy a kedve az egésztől… Akkor keresünk másik helyet, illetve visszamegyünk oda, ahol Máté is végül megtanult úszni. Ide főleg az ovis társak miatt jöttünk, ráadásul közelebb is van, mint a másik és még olcsóbb is, de lehet, hogy ez az a híg lé effektus 🙂 …
Én most már gyerekbarát gimi párti vagyok, hogy nekünk is az jutott, sőt a miénk lakótelepi iskola, ami a hetvenes években még általános iskolának épült, nagyon-nagyon fura érzés bemenni, mintha én is újra gyerek lennék, de a gyerek szereti és az a lényeg:) Remélem Máté kap fülcseppet, nekünk ilyen alkalmakra az Otipax válik be az sima fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő. AZúszás meg… hát néha jobbnem lbelelátni ezekbe a dolgokba a lényeg, hogy megtnauljon úszni azátn felejtős. Az biztos, hogy az uszodában kiabálni kell, mert a gyerekek másként nem hallják az úszósapka és az hely akusztikája miatt sem amit mondannak nekik, szót fogadni is kellene, de az meg lehet, hogy csak erős rászólásra megy. Az én gyerekem utálja pl. ha ordibálnak, még ha nem is neki szól a dolog, de szerencsére hamar az ügyesek közé került, így nem szenvedett tőle, de a katonás rend aminke lennie kell ott, az sok kisfiúnak gondot okozott az osztályban. Emellett még nem is egyforma ügyesek ebben a gyerekek, van aki évekig tanul úszni más meg 10 nap alatt már úszik. És ez készség úgy mint az írás, olvasás, annyira siettetni sem lehet, ha valaki nem érett mégrá,emiatt is lehet nagyon nehéz dolga egy úszásoktatónak. Flóráék osztályában elsőben három csoport volt és van aki mégmindig nem mehet mély vízbe, pedig már másodikosok és heti 3x úsztak…