Ezt a bejegyzést már másfél napja megírtam, aztán valahogy itt maradt árválkodva a gépben, gondoltam, majd beleteszem azt a két képet, amit ide szántam, hát most tettem bele 🙂 . Azóta csak pörgünk-forgunk, főleg Tomával voltak sűrű délutánjaink, a mindenféle különórák és egyéb dolgok miatt. Ez a hétvégéről szóló kis akármi meg már olyan, mintha ezer éve lett volna már megint, de ha egyszer már megírtam, akkor azért megmutatom 🙂 …
A címmel ellentétben, azért nem voltunk mindkét nap játszóházban (szerencsére 🙂 ), de valahogy ez a hangulat vonult végig a hétvégénken. Ami amúgy nem hordozott nagy dolgokat magában, mert Máté próbált gyógyulni, Apa itthonról dolgozott, mi meg csináltunk mindenfélét Tomával. A szokásos házimunkákon túl szombaton az volt a legédesebb, hogy Legkisebbünk főzte meg a gyümölcslevest 🙂 , de tényleg elejétől a végéig, én beleöntöttem a meggy befőttet a lábosba, ő meg a pucolt almát darabokra vágta, betette a fazékba, felöntötte vízzel, cukrozta-fűszerezte, kevergette, aztán a tejben elkevert pudingporral befőzte 🙂 , nagyon cuki volt, mert mindezt ő szerette volna véghezvinni és sikerült is neki 🙂 ! Délután meg elmentünk ajándékot venni, mert másnap ovis szülinapra voltunk hivatalosak. A Tescóba mentünk, mert ott játékot is kaptunk és Toma oda szeret a legjobban járni, mert itt a közelünkben lévő olyan, mint egy mini játszóház 🙂 , van ott mindenféle dolog, a kis csúszda mászóka kombótól kezdve a versenyautó szimulátoron át mindenféle játék. Ránk sötétedett amire hazaértünk, mert vásárlás után persze nagyrészt mindenen végigment Toma 🙂 …
Másnap meg a Köki játszóházba mentünk, az egyik ovis kis barát szülinapjára. Sikerült elnéznem az időpontot és egy órával hamarabb, reggel 10-re odamentünk 🙂 , aztán csodálkozva ácsorogtam egy ideig – főleg én persze, addig Toma vígan szaladt játszani 🙂 – hogy hol is vannak a többiek, az ünnepeltről nem is beszélve 🙂 … Aztán nagy nehezen csak megnéztem a meghívót és ott virított fehéren-feketén, hogy egy órával később kezdődik a buli, na akkor már sajnáltam, hogy reggel 9-re kész lett nálunk az ebéd, bőven ráértünk volna mindenre egy órával később is, persze felkelni is 🙂 … De hát így jártunk, addig legalább én is ugráltam, csúszdáztam, amíg a többiek meg nem érkeztek 🙂 , a jobb hüvelykujjam jól meg is húzódott, mert az egyik csúszda túl gyors volt, nem számítottam rá és olyan hülyén tettem le a kezemet érkezéskor, hát kell nekem ovis módjára viselkedni 🙂 …
Aztán az egyik ovis kis barátnőék hamarabb érkeztek fél órával, mert nekik meg 10 óra volt a meghívóra írva, azt hitték elkéstek picit 🙂 , szóval onnantól Toma még jobban eltűnt a csúszdák-mászófalak-trambulinok világában, és így volt ez a szülinap végéig. Egyébként nekem ez a játszóház valahogy nem tetszett (különben is kezdek besokallni ettől a sok játszóházas szülinaptól, nem tehetek róla), Még személytelenebb volt mint általában az ilyen nagy helyek, olyan futószalag volt az egész, azt éreztem kis túlzással, hogy a torta után az ajándékot is szinte utána hajítjuk az ünnepeltnek, meg valahogy nekem az egész játszóház most annyira nem jött be, pedig tényleg nagy területen sok minden van és még benti homokozó is, de nekem akkor sem tetszett, hát ez van…
Bár Toma mondjuk ebből mit sem érzett meg, ő teljes erővel jól érezte magát, a végére meg mint mindig totál kifáradt, túlpörgött, és nyűgös volt, amíg haza nem értünk. Aztán délután már sok értelmes dolgot nem csináltunk 🙂 , és ilyen villámgyorsan el is röppent a hétvégénk 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: