Az az igazság, hogy be kell vallanom saját magamnak is, hogy karácsonyi nagytakarítás és készülődés ügyében semmit sem haladok… Ami azért igencsak gázos, mert elvileg én ugye itthon vagyok a gyerekekkel, egyébként meg csak néha igaz ez rám 🙂 . Értem ez alatt, hogy egy nap nem tudom hányszor indulok el itthonról és jövök haza, nincs is kedvem megszámolni és persze teljesen szét vannak töredezve a napjaim, mert oviba esetleg suliba autózunk, aztán haza, aztán vissza, aztán van, hogy Mátéért vissza, hogy odaérjen általában az előkészítőkre, aztán délután megint megyünk a különórákra. A szerda az extra nap általában, akkor még külön visszük és hozzuk Legnagyobbunkat az előkészítőre, aztán ugyanezt megteszem Tomával az iskolaelőkészítő ügyében… Most éppen “lazulok”, mert Máté még itthon van szerintem már holnap sem megy nyilván suliba, úgyhogy elvileg több időm lenne, mert ő most kiesik a pakliból, csak az az ijesztő, hogy nincs több időm… Sőt, este általában kidőlök, újabb szokást vettem fel, mert korán fekszem és hamar ébredek, és ezekben a szépen széttöredezett napokban az itthoni dolgokra általában csak a szinten tartás marad…
Szóval most éppen halvány lila gőzöm sincs éppen, hogy hogyan lesz ebből ablakpucolás és szekrény kipakolás, elhúzás, játszószoba rendberakás, adventi díszítés és egyebek, mert az összes jövés-menés december 22-ig így marad, onnantól van, ha jól tudom téli szünet, sőt, még hozzá jönnek a sulis kis bulik, Máténak a vizsgák, ovis karácsonyi műsor és ez még nyilván nem minden… Ráadásul hozzánk még Tomának ugye minden nap jön az Angyalka és hozza az adventi naptárba az aznapra elkészítendő, kiszínezendő, kifesteni való és egyéb dolgokat 🙂 , az lesz most az igazi kihívás, hogy ezekből olyanokat hozzon, ami gyorsan elkészül és nem tart sokáig 🙂 … Ezen túl, ha van egy kis időm, már hallom Tomát vagy Mátét, hogy játsszunk, olvassunk, nézzünk együtt, csináljunk együtt valamit 🙂 … A hangsúlyos nyilván az együtt 🙂 , mert én is azt gondolom, hogy mikor, ha nem most legyünk együtt, amikor még a nagy is igényli és van rá lehetőségünk is… Nyilván más ez munka mellett, amikor én dolgoztam, akkor egyszerűbb volt a képlet, mert lehetett tudni egyből, hogy mire egyáltalán nem lesz idő és mi az, amire talán vagy biztosan, most meg elvileg minden lehetséges, gyakorlatilag meg nem igazán…
Igazából gyorsan meg kéne ráznom magam és visszatérni az éjszakai üzemmódomhoz (bár nem tudom lesz-e erre erőm 🙂 ) vagy lerendezni magamban, hogy idén nem lesz meg minden úgy, ahogy általában szokott lenni… Még nem döntöttem el melyik utat választom 🙂 … Mostanában párszor belefutottam néhányszor olyan megjegyzésekbe, hogy óóó, neked könnyű, hiszen otthon vagy, hát volt, hogy elmeséltem, volt, hogy nem (helyzettől függően) hogy mennyire “könnyű” itthon lenni (és tudom, hogy ez munkával még nehezebb vagy egész pontosan átalakul az egész szerintem és más helyen vannak a prioritások), de innen is üzenem, hogy az itthon levés csupa móka és kacagás 🙂 …