Tovább beteg…

Mármint Máté, most az arcürege meggyógyult, de a füle még nem, illetve már azt sem tudom, hogy hogy is volt ez, múlt héten állítólag a füle rendben volt (mondjuk meglepődtem), most viszont nem. Az antibigyó, amit kapott az elméletileg mindenre jó, ugye a fülre is, hát nem tudom… Tegnap ugyanazt a tortúrát végigcsináltuk, amit egy héttel ezelőtt, annyi különbséggel, hogy most nem volt annyi saját holtideje a doktornőnek. A végére megint elment a kedvem panaszt tenni, annyira elfáradtunk és megint elmentem Tomáért az oviba, pedig egy órával később, fél kettőre kell most már érte menni, mert próbálják a karácsonyi műsort és minden eltolódik ennyivel. Már nem voltam kiakadva annyira az orvosra sem (lehet, hogy erre játszanak 🙂 ), ugyanis láttam rajta, hogy ugyan vannak dolgai, de igyekszik, ráadásul idős is, tőle lehet, hogy ennyi telik, nem tudom, mondom, hogy ez a maradék… Bár, azért az is igaz, hogy amikor mondtuk, hogy fáj az állkapcsa Máténak, majdnem lerendezett minket azzal, hogy ez fogászati probléma, én meg egyből válaszoltam, hogy most voltak a sulival fogászaton és egyáltalán semmi problémát, de mégy egy pici lyukat sem találtak a fogán Legnagyobbunknak, sőt, megdicsérték, hogy az ilyen ritkaság számba megy. Meg hát mondtam (de ezt miért nekem kell…?), hogy máskor is volt olyan, hogy a füle lesugárzott az állkapcsába. Na, akkor rögtön megnézte és tényleg “nagy meglepetésre” gyulladást talált 🙂 , kapott jódos csíkot a fülébe. Aztán kicsit muris, de mondta, hogy nem is tudja milyen gyógyszert írjon fel most már, én meg javasoltam azt, ami eddig mindig bevált, erre ő mondta, hogy ő is arra gondolt 🙂 , de felírt egy másikat ugyanolyan hatóanyaggal, mert egy ezressel olcsóbb, mondtam, hogy nekünk jó a régi is, ezen nem múlik semmi (mármint azon az ezresen 🙂 ), de ő maradt, az ő találmányánál 🙂 … Mondjuk mindegy, gondolom az is használni fog 🙂 … Szóval nem tudom, ennyi megsegítéssel mit mondjak róla…

Közben panasztétel helyett, inkább elmentünk a piacra Mátéval, ajándékot nézni, de erről nem írok többet, mert nem lehet 🙂 , a lényeg, hogy nem találtunk semmit nagy bosszúságomra. Viszont találkoztunk ismerősökkel, Miklós bácsival és Jutka nénivel innen a környékről, régen ovis korában, amikor én dolgoztam, volt, hogy Jutka néni vigyázott Mátéra, most mondta, hogy meg sem ismerte volna olyan nagy lett és annyit változott, pedig azért találkoznak néha, amikor Legnagyobbunk hazafelé gyalogol a suliból 🙂 . Én is ezen morfondírozom egy ideje, hogy rengeteget változott, nagy lett, tulajdonképpen valahogy nem is anya-fia párosnak néztünk ki valahogy, pedig látszik rajta, hogy még gyerek, de olyan nagy gyerek. Nem tudom, múlt héten a nyílt napon is az volt az érzésem, amikor néztem a többi gyerek között ülve és várva a sorára a két osztálytársa mellett, hogy érettebb az átlagnál, volt, hogy messze kitűnt a többiektől, simán beillett volna nem csak termetre és külsőre, de viselkedésre is valahogy középiskolásnak… És a nagy átlaggal ellentétben, egyáltalán nem izgult 🙂 , pedig akikkel mentünk, rajtuk láttam a szorongást (holott az ő szüleik is ott voltak), ő meg olyan lazán, nyugodtan nevetgélt ott, mintha mindig oda járna 🙂 …

De visszatérve a tegnaphoz, piac után visszamentünk a rendelésre és látva, hogy az van amire számítottunk, elmentünk a Mekibe “ebédelni” 🙂 , mert Máté már éhes volt. Közben mondogatta, hogy nem érzi magát túl jól, itt fáj, ott fáj és olyan gyenge valahogy, hát kicsit aggódtam is érte, mert sokat nem mászkáltunk, mindez amiről beszéltem a rendelő közelében van… Mondjuk az is igaz, hogy egy hétig nem sokat volt kint a szabad levegőn, de azért én is éreztem, hogy több ez annál. Most egy hét múlva megint visszarendelt minket kontrollra az orvos, nyilván az a teóriája, hogy addigra hat teljesen a gyógyszer, és persze az iskola elfelejtve addig, de ez azért akkora nagy kihagyás, ami nem túl jó most így a felvételi előtti időszakban, meg úgy egyáltalán… Az ofővel még nem beszéltem, majd ma felhívom, mert tegnap nem volt már se erőm hozzá, se alkalom nem nagyon adódott, mert este lett, amire hazaértünk.

Már nem a rendelőből, onnan hazamentünk, főleg Toma ebédelt fél 3 környékén 🙂 , mert az oviban nem volt jó az ebéd, a zöldborsó főzelék nem a kedvence 🙂 . Aztán összekaptuk magunkat, Mátét otthon hagytuk, mi meg mentünk az uszodába. Megint bementem gyerekeket pisiltetni (én fakír 🙂 , bár most már a kíváncsiság is hajtott, nemcsak Toma 🙂 ), és nagy örömömre merőben más edzést láttam, mint múltkor. Gyula bácsi nem volt mogorva, néha még kedves is tudott lenni 🙂 , nem beszélt (vagy inkább ordított 🙂 ) olyan nyersen, sőt, segített is akinek kellett, dicsért is. Toma meg úgy látom az ügyesebbek között van, egész jól csinálta, amit kellett, szóval egy kicsit megnyugodtam. Gondolom múltkor az edző nagyon rossz napját fogtam ki, de azért nem tudom feledni a csúnya viselkedését… Viszont, amíg úgy látom Tomán, hogy nem okoz neki nagy törést a dolog, márpedig elég jókedvű volt ezen a héten az órákon, játéknál többed magával ugrik bele a medencébe és amikor megkérdeztem tőle, hogy milyen az edző bácsi, annyit válaszolt csak, hogy nem túl vicces 🙂 (ebben egyetértünk 🙂 ), addig szerintem itt maradunk. Már csak azért is, mert a másik helyen, a nagy uszodában csak februártól tudnánk heti egy alkalommal járni, Tomát meg elég ügyesnek látom, sajnálnám megszakítani most ezt az úszás dolgot nála, ráadásul talán feleslegesen.

Úszás után meg elmentünk az autószerelőhöz. Kiégett a jobb oldali lámpám és ugyan a Családfő is simán kicseréli ezeket, de nincs rá ideje. Ráadásul egy hete ugyanez volt a problémám, de a téli gumicserénél a gumis kicserélte az égőt, viszont mondta Apucinak, hogy hiányzik egy égőt tartó drót, ami meg is bosszulta magát, mert aznap kiégett újra az egész… Most valahonnan, leginkább egy bontóról kell egy ilyen kis drótot szerválni, mert ez olyan apró tartozék, viszont elég fontosnak tűnik 🙂 … Tegnap a szerelőnk is ezt mondta, kicserélte, de nem tudja meddig tartja magát az égő. Tomával viszont már tök sötétben értünk oda, őszintén szólva nem vagyok egy szerelőhöz járó alkat, ezt nálunk a Családfő intézi nagy szerencsémre 🙂 , de most nagyon meg voltam elégedve magammal, mert ki kellett tolatnom egy elég meredek részen abban a nagy sötétségben. Először majdnem le is vittem a balos visszapillantómat 🙂 (hogy örült volna Apuci…), az utolsó pillanatban korrigáltam, de utána minden simán ment 🙂 … Aztán még gyógyszertárba is elszaladtunk Máté miatt ugye, és este 7 tájban haza is értünk…

Szóval akkor este már Máté ofőjét nem akartam hívni, majd ma inkább. Mondjuk az is biztos, hogy érik egy magán fülészet-gégészet, gondoltam, hogy itt lerendezzük ezt a kört és akkor majd legközelebb már lehet, hogy magánba megyünk. Hát, elég valószínű az a legközelebbi magánzó 🙂 , de lehet, hogy már most is megmutatjuk Mátét egy maszek rendelésen, meglátom hogy alakul a napokban…