Iskolakóstolgató

Ide is elérkeztünk Tomával, már kétszer megjártuk itt az iskolánkban a leendő kis elsősöknek tartott foglalkozást 🙂 . Azért nagy áldás, hogy nem kell sem iskolát, sem tanítónénit vadászni (helyette kiélhetjük ezt a szenvedélyünket a gimiknél 🙂 ), ugyanis ugyanaz a páros kezd jövőre az elsősökkel és tanítja majd Tomát, aki anno Mátét 🙂 … Nagy az öröm részemről is, mert tényleg tudom, hogy jó helyen lesz Legkisebbünk és biztos vagyok benne, hogy jól meg fogja tanulni az alapokat, de mindezek mellett azt hiszem szeretve lesz és korának megfelelő módon gyerek maradhat még egy ideig az iskolában is… 

Az sem utolsó szempont, hogy nagyon jó viszonyban vagyunk mindkét tanítónénivel, sok-sok dolog és emlék köt hozzájuk persze Mátéval kapcsolatban, de azért más is ott van, hiszen volt egy időszaka az iskolának, amikor majdnem bezárták. Ez pont akkor történt, amikor Máté elsős lett és akkor én többed magammal nagyon sok mindent megtettem azért, hogy ez ne így legyen és a mai állapotot élvezhessük… 

Az alsót nagyon szeretem a mi iskolánkban, egyébként a felsőt is, de az már sajnos vegyesebb képet mutat, abból is adódóan, hogy eleve több a tanár, van aki jó és van aki kevésbé, mondjuk ami szuper Mátééknál (az osztályközösségen túl), hogy az ofővel nagyon jól jártunk, nemcsak iskolai szinten, hanem úgy egyébként is! Ilyesmi embert képzel el a gyereke mellé az ember lánya, főleg ebben a változó kamaszkorban, ahol annyi minden között kell jól egyensúlyozni és még a matek tudást, a baráti viszonyt, a tekintélyt, a jókedvet sem árt megtartani, sőt, növelni a gyerekekkel és neki ez mind sikerült is!

De visszatérve az alsóhoz, én itt nagyon szeretem, hogy az első-második külön épületben van, ott nincs csengő, van váltócipőjük, a terem mellett van egy játszótermük is, ahol pihenhetnek és szórakozhatnak, meg persze játszhatnak is a holt időkben a gyerekek, ha esetleg az udvarra az eső, sár, hideg miatt nem tudnak kimenni… Olyan igazi kis átmenet az első két osztály az oviból az iskolába, aztán harmadikban mennek át a nagy épületbe persze a tanítónénikkel együtt, hogy átadják a helyüket az újabb elsősöknek. 

Ami kicsit fájó nekem, hogy Toma egyedül, az oviból hozott barát vagy cimbi nélkül kezdi az iskolás életét. Tudom, hogy ez Máté miatt van így, aki két jó baráttal mehetett suliba, meg azt is tudom, hogy felesleges hasonlítgatni 🙂 , akkor Mátéék sokan is voltak nagycsoportosok, Tomáék meg vannak összesen öten, és hát az is igaz, hogy már azokon a barátokon kívül mások is ott vannak Máténak, akik osztálytársak is egyben, szóval tudom én ezt, de úgy sokkal könnyebb dolga lenne, ha menne vele valaki… Mondjuk halvány reménysugár felcsillant ott az iskolás ismerkedő délutánon, ugyanis három anyukával is rádöbbentünk, hogy mi egy helyre járunk iskola előkészítőre szerdánként, ráadásul a fiú gyerekeinkkel 🙂 , csak az a kis szépséghiba, hogy mindenki igaz általában egy időben, de más foglalkozást látogat 🙂 , bár elképzelhető, hogy az egyik pénteki programra mi is benevezünk, ahová az egyik kisfiúval közösen járna Toma. Csak az egész napos, ovi időt is magába foglaló, kisiskolás dolog, amin azért én még igencsak hezitálok… Mindenesetre az valószínű, hogy tavasszal is végigcsináljuk így közösen ezt a kört a suliban újra és még talán akkor is ismerkedhetnek egy picit a fiúk 🙂 …

Viszont ez a két hétfői foglalkozás nagyon jól sikerült, tetszett Tomának. Jó volt, hogy ismerős volt neki a terep, a tornaterem, a kis épület, sőt, első alkalommal, valószínűleg a farsangi napokra emlékezve, mert akkor ott van a büfé, azt mondta, hogy menjünk enni az ebédlőbe 🙂 . Mindkét alkalommal tornával kezdtek, amit az alsós tornatanár tartott. Ez persze bejött Tomának, első alkalommal csak fogóztak, most hétfőn viszont igazi kis akadálypályát épített nekik Tamás bácsi, ráadásul a nagyobb, gondolom edzésre járó gyerekek is segítettek a kicsiknek. Ugyan enyhén szólva néha kaotikusnak tűnt a helyzet, de a sikere nagy volt a gyerekeknél 🙂 . Toma mindent végigpróbált persze, a legjobban a padból épített csúszdát és a Tarzanos kötélen ugrást szerette 🙂 :

Mindkét hétfőn a tornatanár átkísért minket a gyerekekkel a kis épületbe a leendő elsősök termébe, ahol már a tanítónénik várták a kicsiket.

Mi nem mehettünk be, becsukódott az ajtó sajnos 🙂 , de Toma, meg persze a tanítónénik elmondásából tudom, hogy nagyon jó kis játékos feladatokat csináltak együtt, memoriztak a táblánál és beszélgettek az állatokról, hogy ki hol lakik meg hasonlók. Első alkalommal őszi fának a leveleit ragasztgatták, másodszorra egy gyümölcstálat készített minden gyerkőc, nagyon szép lett Tomáé is, kiraktuk a falra itthon 🙂 . Aztán körjátékozva tapsoltak és számoltak, most másodszorra feladatlapot is csináltak, állatokat húztak a lakóhelyükhöz, egy másik lapon pedig inkább számolásos dolgok voltak, például, hogy karikázzák be miből van több-kevesebb, Toma nagy örömmel mesélte, hogy az ő lapját mutatta meg Erika néni a többieknek, mert volt, aki nem értette a feladatot, hogy úgy kell csinálni, ahogy ő tette 🙂 .  Utána még maradt Legkisebbünk a játszó teremben játszani, egy picit ismerkedtek is a fiúkkal. Addig persze beszéltem a tanítónénikkel, akik elmondták, hogy nagyon ügyes volt Toma, ráadásul arra a kérdésre, hogy mit kell csinálni az iskolában, jelentkezett és elmondta, hogy figyelni kell, szót kell fogadni és azt kell csinálni, amit a tanítónéni mond 🙂 ! Mit lehet erre mondani – azon kívül, hogy cuki – a tanítónénik álma mindaz, amit elmondott Legkisebbünk 🙂 ….

Tavasszal is megyünk persze újra, de a legfontosabb, hogy jól érezte magát Toma 🙂 !