Toma már hetek óta rágja a fülemet, hogy menjünk valamikor járműves napra (ez az ő megfogalmazása 🙂 ). Ez a valamikor pénteken jött el, mivel a Családfő nem maradhatott autó nélkül, ezért elvitte az enyémet, én meg akkor gondoltam egyet és oviba sem mentünk, viszont elindultunk közlekedős napozni, elsőként rögtön kigyalogoltunk a buszhoz és most nem kellett úgy tenni, hogy nincs autónk, mert tényleg nem volt 🙂 . A 71-es járat áll meg itt a közelünkben, ami Toma kedvence, mindig mondja, hogy mennyire szereti, szinte belebújik az ülésébe és elmereng azon, hogy felnőtt korában a buszon kívül motort, hajót, trolit és egyebeket fog vezetni, nagyon édes ilyenkor (is) 🙂 !
Az újítás most az volt, hogy a hévvel amikor beértünk a Boráros térre, Legkisebbünk csak busszal szeretett volna tovább menni – na meg hajóval, de sajnos azok csak reggel és késő délután járnak a téli időszakban – a 15-ös pont az orrunk előtt ment el, és rá kellett jönnöm, nem csak a mi buszjáratunk jár 20 percenként, hanem a belvárosban az is. Viszont nagy örömünkre pár perc múlva indult a 115-ös, amire felpattantunk, elmentünk a Deák térre, onnan metróztunk a Kossuth térre. Miközben a 2-es villamosra vártunk, eszembe jutott az ország karácsonyfája, amit ott szokott ugye állni, de most ugyan már ott volt, viszont még csak díszítették, legalábbis a darus kocsi gondolom azért állt ott mellette 🙂 . Ezért közelebb nem mentünk, viszont Toma remekül lekapargatta a padról a reggeli fagy maradékát és azzal dobált engem 🙂 :
Azért otthon, indulás előtt elhatároztam, ha tudom a Vörösmarty tér felé terelem a közlekedős napunkat, mert valahogy évek óta nem jutottunk ki az adventi vásárra. Vagy beteg volt valaki, vagy amikor mentünk volna csak szimplán hideg volt és ez utóbbi esetben én ugyan szeretem ilyenkor az adventi vásárokat, de erre képtelen vagyok, hogy ott fagyoskodjak, netalántán még le is üljek egy lángost vagy valamit megenni, meginni, hát szóval hidegben ez nem az én világom 🙂 . Viszont pénteken ragyogott a nap, tényleg gyönyörű idő volt, úgyhogy a kettesről a Vigadó téren leszálltunk és egyből belebotlottunk egy nagy problémába 🙂 ! Nevezetesen, hogy a szökőkútban nem volt víz 🙂 , ez Toma egyik (talán írhatom így) kedvenc helye a belvárosban, tavasszal-nyáron sokszor megfordultunk ott, és emlékszem, hogy mentünk erre villamossal télen is, de akkor nem szálltunk le. Teljes elképedés volt Legkisebbünk részéről, hogy a kút üres 🙂 ,
és egyből kérdezte persze, hogy mikor is jön a tavasz 🙂 ?
Innen már pillanatok alatt a Vörösmarty téren voltunk, ahol megint magával ragadó volt a színes forgatag! Megkerestük a kézműves játszóházat is, de sajnos éppen egy csoportot vártak így nem tudtunk bemenni, viszont a játszó előtt felállított kis karácsonyfának az üveg jégdíszei lenyűgözték Tomát, pakolgatta őket jobbra-balra, kár, hogy nem lehetett megvenni 🙂 …
Itt viszont találtunk díszes karácsonyfát is természetesen, amihez Toma rögtön oda is rohant, nagyon tetszett neki, meg az aljában kihelyezett nagy ajándék dekorációk különösen felkeltették az érdeklődését, de azt sajnos nem lehetett ugye kibontani 🙂 …
Bóklásztunk még ott a sorok között, vettünk kürtőskalácsot, engem meg beszippantottak a virág- és szárított gyümölcsdekorációs standok, gyönyörűségeket láttam ott, ez volt a kedvencünk, itt vettünk is két kicsi függő díszt Máténak és Tomának szárított narancs, fahéj és egyéb dekorokból:
De voltak ott szebbnél szebb adventi asztali díszek, koszorúk, más helyeken is, sok szépet láttam, nagyon jó kis inspirációk voltak itthonra és komolyan megfordult a fejemben, hogy el kéne végeznem a régen vágyott virágkötő tanfolyamot, mert ilyen szépségeket én is örömmel készítenék (bár sorozatgyártani nem biztos, hogy tudnék 🙂 )… Miután kigyönyörködtem magamat, a kettes villamos felé vettük az irányt,
bár Toma renitens módon viselkedett egy picit 🙂 , ezen többször átmászott 🙂 :
Hazafelé villamosoztunk, héveztünk, buszoztunk, Legkisebbünk átmenetileg érzékeny búcsút vett a buszjáratától:
Aztán még játszótereztünk egy picit, gondoltuk megvárjuk Mátét, mert kettő körül végzett a suliban, de még bent maradt egy órát felvételi gyakorlózni, így mi meg hazasétáltunk, ami önmagában is egy feltöltődés, nekem legalábbis 🙂 :
Nagyon jóóó volt 🙂 !
🙂 Teljesen megértelek, mert ha nem lett volna jó idő, akkor el is marad nagy valószínűséggel ez a kis túránk 🙂 . Ahogy írtam is, szép vagy nem szép, nálam is ilyen okok miatt maradt el az utóbbi években a vásározás 🙂 … De most én is úgy örültem, hogy sikerült 🙂 (Mátét ilyesmire nem nagyon lehet elvontatni mostanában 🙂 ), ráadásul ez olyan kettő az egyben program volt 🙂 !
Hát, öööö, én még most annyira fázom (aztán ahogy telik az idő, hozzászokom a hideghez), hogy nagyon nincs kedvem ilyen túrákhoz. Kicsit restellem, de – bár terveztem, hogy hétvégén mondjuk Szentendrét megnézzük – végül elmaradt. De ti nagyon ügyesek voltatok! 🙂