Lerobbantságaink

Reggel óta nem megy le a víz sehol a házban, se a fürdőben, se a WC-ben, így aztán most csínján bánunk minden ilyen helyiségben végzendő dolgunkkal 🙂 … A segítség talán már úton van, remélem azzal meg is oldódik ez a kényes kis ügyünk…

Ugyancsak reggel, amikor éppen azt tanulmányoztuk a kis helyiségekben a Családfővel, hogy hogy nem megy le a víz, fentről elhaló hangon Máté szólt le, hogy nagyon fáj a torka… Hát mit mondhatnék, el voltam ragadtatva, azóta megjártuk a doktornőnket, persze be van gyulladva neki a mandulája, megint antibigyót kapott, reméljük hétfőn már mehet suliba, mert amellett, hogy jövő héten magyarból vizsgázna, szerintem már ferdén néz rá egy-egy tanár is, bár az enyhén szólva röhejes, ha mentegetőznünk kell a betegségek miatt…

Egy hete nincs kocsija a Családfőnek, mert nem találnak hozzá alkatrészt (de talán most igen), szerencsére szabin van itthon, mert 15 napja maradt, amit ki kell vennie. Tegnap be kellett mennie a belvárosba, mert éppen egy másik munkájával be van havazva és azt intézte  (szóval a szabiból semmit sem érzünk), hazafelé jövet telefonált a buszról, hogy menjünk érte ide a végállomásra, de elaludt a buszon, lemerült a telefonja és felriadva a megálló nevére, hirtelen eggyel hamarabb szállt le 🙂 … Mi meg Tomával vártuk a kocsiban, már kezdtem pánikba esni, hogy valami baj történt, amikor gyalogolva egyszer csak felbukkant 🙂 … 

Most meg nemrég hívtak az OVIBÓL, majdnem szívszélütést kaptam 🙂 , azt hittem Tomával van valami 🙂 , de kiderült, hogy színház jegyet szeretnének adni nekem és szmk-ás társamnak a munkánk elismerésesként, nagyon kedves tőlük, bár az idegeim állapota úgy tűnik nem a legjobb 🙂 …

Azon túl, hogy reggel arra gondoltam, hogy elhalaszthatnánk az egész karácsonyt, mondjuk egy hónappal későbbre, most már csak annak tudok örülni, hogy ez a ma reggel nem tegnap történt meg, mert akkor biztos nem lett volna olyan szép kerek a Mikulás-nap, amilyen volt…