Megoldatlanságaink…

Mert ha volt olyan, hogy lerobbantságaink, akkor most itt jön a folytatás… Az első és legfontosabb, hogy Máté még mindig beteg, vasárnap este még a Heim Pál fülészeti ügyeletére is ellátogattak a Családfővel, mert megint azt hittük, hogy begyulladt a füle. Szerencsére nem, de a legriasztóbb tünet az az volt, hogy a nyirokcsomói úgy be voltak duzzadva látványosan kidudorodva, mintha kezdődő mumsza lett volna. Nincs, sőt nagy baja sincs, de a torka még mindig gyulladt és nincs a legjobb formájában. Mondjuk most nincs antibigyó, véletlenül sem engedtük, hogy újabb adagot írjanak fel, nyilván az is közrejátszik, hogy a szervezetének le kell győznie a betegséget és most a szervezete sem a szokott erőnléten van, az elmúlt hetek dömpingjei után sajnos… Így leírva és végig gondolva olyan egyszerű az egész, de látva, hogy nehezen javul, az azért eléggé nyomasztó számomra. Bár próbáljuk a jót látni ebben, az kifejezetten örömteli, hogy itthon van 🙂 , Toma meg egyenesen le sem száll róla 🙂 , egyébként láthatóan annyira szeretik egymást, nagyon jó tesók…

Aztán a Családfő kocsija még mindig tropa, ott áll a szerelőnél és nem tudják mi a baja… Hát, ez is kicsit ijesztő, de talán ma van remény arra, hogy valami haladás legyen a dologban, erősítést hívott a szerelőnk egy másik szaki személyében, reméljük jutnak valamire, bár több specialista sem tudta eddig megmondani, hogy mi a bibi… Az azért elég valószínű, hogy karácsonyra egy autóval, az enyémmel maradunk, mert ha rá is jönnek a hibára, valószínűleg alkatrészt kell hozzá szerezni, meg megjavítani, ami már addig szerintem nem fér bele az időbe. De hát azért még mindig azt mondom ilyen gondjaink legyenek csak, mint az egy autó, mert ez közel sem a világvége 🙂 , de kicsit idegesítő azért…

No, hát így készülgetünk most az ünnepekre 🙂 , ami hozza a szokott formáját is. Most két napja derült ki, hogy lesz a szokásos 26-ai családi, unokatesós karácsonyunk. Mondjuk lehet, hogy én gondoltam félre a dolgot, mert mindkét unokatesóm életében sok és nagy változások történtek ebben az évben, konkrétan, hogy csak egyet említsek, mindkét házasság tönkrement, szétköltöztek és ez csak az egyik fejlemény, én meg azt hittem, hogy most nem szívesen banzájoznának karácsonykor 🙂 . Hát, tévedtem, úgyhogy most gyorsan ajándékokat kell vadászni a gyerekeknek 🙂 . 24-én pedig a Családfő anyukájához megyünk családi ebédre, örülök is neki, most csak sütiket kell gyártanom, de abban is reménykedem, hogy nagyobb ramazuli nélkül lemegy majd az a délután 🙂 .

Azért persze töretlenül készülünk mindentől függetlenül a karácsonyra 🙂 . Toma minden nap számolja (írjuk is a tavaly készített kis táblánkra), hogy hány nap van már csak szentestéig, ami nekünk szentreggel 🙂 , mert 23-án éjjel az Angyalka feldíszíti a fát, megérkeznek az ajándékok és reggel már arra ébredünk (itt jegyzem meg, elég nehezen az éjszakai műszak után 🙂 ), hogy tele van a karácsonyfa alja mindenféle meglepetéssel 🙂 . Csináljuk a kézműves naptárt is, a készülődéssel meg néha úgy érzem jól állok, néha meg úgy, hogy nem 🙂 . A mega takarítást már elengedtem, viszont kisebb dolgoknak azért csak a végére értem, ilyen a játszószoba, amit ugyan 2 hétig pakoltam, töröltem, szortíroztam részletekben, néha bődült nagy kuplerájt érezve magam körül, de csak a végére értem 🙂 ! Egy kicsit adventi hangulatot próbálok varázsolni a házban is, van ahol már eddig is kint volt pár dísz, karácsonyi házikó, de a fiúk szobáját ma szeretném dekorálni és vettem pár ledes égőt, azt is bentre szeretném felrakni, díszíteni, meglátom mennyi minden fér bele a napokba, mert ötletem az rendkívül sok lenne, csak az idővel állok hadilábon, nem tudom mennyi valósulhat meg a nagyívű tervekből 🙂 .

Azért ahhoz képest, hogy a mostani advent alatt sokkal több minden volt, mint bármelyik évben, ugye a délutáni különórák, Mikulás és ajándék vásárlás az oviba, fénytánc próbákkal, betegségek orvoshoz járással, dugulás, kocsinélküliség, hétvégi és hétközi programok, meg ami még nem jut eszembe 🙂 , hogy azt hiszem mindent egybevetve nem is állok rosszul 🙂 …