Elindult

Beindult az új év, ma már Máté suliba ment reggel, bevallom nagyon visszatekertem volna az idő kerekét, furcsa volt, hogy megint indul a verkli… És az még hagyján, hogy beindul újra a suli-gépezet, de 3 héten belül itt a felvételi is, na erről ugranék egy nagyot a jövőbe és úgy nyár tájékán lennék már legszívesebben, amikor minden eldőlt, vége a búcsúzkodásoknak és hasonlóknak, mert abból idén kijut rendesen, mint ahogy az újrakezdésekből is. Máté a suliból, Toma az oviból ballag majd el, és mindketten újat kezdenek, Legnagyobbunk középiskolát, amit még ráadásul homály fed, hogy hová veszik fel, Legkisebbünk meg ugyan tudjuk melyik sulit, ahová 8 évig járt a bátyja, sőt, a tanítónénik is ugyanazok lesznek, de attól még egy új életforma, új közösség várja majd szeptemberben.

De még mindig itt maradva a felvételinél, nyomaszt rendesen… Nem is gondoltam volna, de éreztem én ezt már az ünnepek alatt is, valahogy olyan érzésem van nem készültünk fel rá rendesen, de azt hiszem az eszemmel tudom, erre nem is lehet rendesen felkészülni, 14 évesen ez egy agyrém, jobb minél előbb magunk mögött tudni, de mégis ez a beugró a középiskolába… Utálom ezt a rendszert, nem jól van így és utálom, hogy mindannyian bele vagyunk kényszerítve! A tegnap nagy része tanulással telt Máténak, az is hihetetlen, hogy mindjárt itt a felvételi, amit pontosan tudnak a tanárok is és akkor totál leterhelik a gyerekeket, még pluszba, ez sem tetszik nekem! Máshol is olvasom, hogy alig kell készülni sok helyen, nem adtak sok leckét, tanulnivalót a szünetre, nálunk meg májusi vizsgára (!) töri tételt kellett kidolgozni, a II. világháborút egy tételben, ami egy egész anyagrész (tényleg most kell ezt? a kérdés persze költői), mindez hétfőn derült ki Máté számára (mert ő nem volt az utolsó héten suliban) és még sokaknak, olyanoknak is, akik december utolsó hetében mentek iskolába, a FB-os zárt csoportban világosították fel egymást (mondjuk ezt sem értem, hogy nem derült ez ki előbb…). És akkor földrajzból szokás szerint, több oldal munkafüzet, ellenőrizd tudásod, egyedül a matekot nem bánom, 12 feladat volt feladva, ráadásul jövő héten vizsgáznak belőle, 20-án meg ugye felvételit írnak, de az legalább tényleg most éppen a hasznukat szolgálja. De a többi felesleges kör, értelmetlen terhelés, nem is értem, hogy nem gondolnak abba bele, hogy most talán nem ez a legfontosabb, azzal is többre mennének, ha a felvételi tesztsorokat oldanák meg évekre visszamenőleg, de hát ahhoz is idő kéne ugyebár….

Na szóval izgulok már előre a 20-a miatt, érzem magamon, szerintem ez rányomta a bélyegét az ünnepekre is, sokat volt eszembe az egész iskolaválasztás, mivel teszünk jót, mivel nem és egyáltalán, ki tudja-e hozni magából ott éppen akkor Máté a legjobbat (nem hibáztatnám érte, ha nem, nem lennék a helyébe, de komolyan), vagyis inkább úgy mondom, akkor mi lesz, ha nem tud jót kihozni magából… Valahogy ez az egész felvételi is a leghülyébb helyen van, ünnepek után, félévzárás előtt, valahogy talán addigra találnak vissza a ritmusukba szerintem, ej, mindegy, nem mondom a magamét, mert az a legrosszabb, hogy teljesen felesleges, úgysem tudunk rajta változtatni. De az is lehet, hogy túlpörgöm most az egészet, nem akartam ebbe belefolyni, de nem mindegy tényleg, hogy milyen iskola sikerül, és itt most nem az elitségre gondolok, hanem arra, hogy ha nem sikerül valami úgy, ahogy szeretnénk, nem lesz-e Máténak nagyon lehúzó erő és hát őszintén szólva, az sem mindegy, hogy milyen társaságba köt ki, amit szintén meghatároz az iskola.

Ehhez meg mind átjött a múlt évről a kocsiproblémánk, mondjuk az kifejezetten biztató, hogy reggel éppen az autóvillamossági szakihoz vitette el a Családfő az autóját, az a biztató, hogy egyáltalán volt hova, mert január elején alig lehetett valakit találni, aki dolgozik is 🙂 … És érdekes, amennyire nem vártam, hogy elkezdődjön a tanév, annyira örülök most valahogy, hogy beindult újra az élet, nem tudom miért, de most már sok volt nekem ez az ünnepi hacacáré (gondolok itt az utolsó napokra), már untam valahogy ezt az állóvizet, meg ismerem magam és tudom, hogy úgy vagyok vele, ha valami nyomaszt, akkor szeretném minél előbb megoldani, gyorsan szembemenni vele, kipipálni… Na nem mintha ez két perc alatt megoldaná a felvételit és a kocsi problémát, de legalább érzem, hogy valami történik ilyen téren…

Azt hiszem kimegyek valamikor futni, egyrészt újra szeretnék járni, másrészt meg jó feszültséglevezető és most valahogy úgy érzem, az kell nekem 🙂 …