Kiakadva

Nem gondoltam volna, hogy az új év első napjaiban én egy olyan tanárnővel fogok vitázni, aki Mátét már 5 éve tanítja… Pedig így történt és nem mondanám kis esetnek sem. Mátéval konkrétan nyomban csütörtökön töri órán kiabált, amikor bemutatta azt a feladatot, amit, ha kidolgoztak, akkor nem kellett témazárót írni még decemberben. Csak másnap nem tudta megmutatni, mert beteg lett, és ezen akadt fent ez a tanárnő, hogy ő el akarja kerülni a dolgozatot, holott erről szó sem volt, csak jelezni akarta, hogy nem írt dogát a feladat viszont készen van. De ez csak egy kis mellékszál volt, mert aztán leüvöltötte a haját, hogy mégis mit gondol, senki sem hiszi el neki, hogy ennyiszer beteg és egyáltalán nincs olyan betegség, amiből 2 és fél hét kell, hogy meggyógyuljon. Azon kívül másnap töriből és angolból is megírja az elmaradt dolgozatokat, egy témazárót és angolból meg egy sima dogát. Ja, és készüljön ahogy akar, meg ahogy tud. Ez utóbbi arra vonatkozott, hogy mindig van egy összefoglaló lapjuk vagy valami, amit ő ad oda nekik, ami ugye nagy segítség. Aztán persze rögtön óra után megkapta ezt a lapot Máté a többiektől, de egyáltalán csoda, hogy ott volt néhánynál, hiszen az említett dolgozat már rég lement ugye decemberben. Máté egyébként elég jól viselte, nem illetődött meg, reagálni sem volt nagyon lehetősége, de amikor lehetett, egyszer, akkor azt mondta neki, hogy ha azt akarja hinni (mármint, hogy ő lóg), akkor higgye azt… Végül is diákként, 14 évesen a tanárnak, nagyon nem lehet mit mondani, meg úgy ebben benne is volt, hogy ez az ő eszement teóriája 🙂 …

Az igazsághoz tartozik, hogy ez a tanárnő nehéz eset, senki sem szereti, nyilván a stílusa és a rosszindulatú megjegyzései miatt és még sorolhatnám, de nem teszem, mert felesleges. Eddig nem volt vele gondunk, mondjuk rendszeresen bementem hozzá fogadóórára is, érdeklődni, hogy mi van Mátéval, egyébként én szerencsére mindig csak érdeklődöm a fogadókon, mert Máté ugye elég jó tanuló. Szóval nem lehet mondani, hogy kirívó eset lenne Legnagyobbunk, jók a jegyei, évente legalább egyszer velem is találkozott, ismer is régről, az iskola megmentésétől és akkor egyszer csak jön ezzel…

Azért az is igaz, hogy az őszi szezonban már voltak megjegyzései Legnagyobbunkhoz, kis gunyoros utalások, hogy mennyit beteg, stb., de hát kis dolgokkal ugye nem foglalkozunk, elengedtük a fülünk mellett, betudtuk a stílusának. Sőt, angol vizsga előtt egy nappal, feleltette Mátét, meg egy másik lányt, aki Legnagyobbunk szerint nem is felelt túl jól, nem is a legjobb angolos, de ő ötöst kapott, Máté meg négyest, igazságtalannak érezte, másnap viszont ötöst kapott a vizsgán, mondjuk tényleg az egyik legjobb felelet és tétel kidolgozás volt az övé. 

Na mindegy is, amikor csütörtökön hazajött Máté és elmesélte, mi történt, majdnem visszarobogtunk a suliba, a Családfővel – aki ezen a héten még szabin volt – felváltva döntögettük, hogy melyikünk menjen  be hozzá 🙂 , de olyan nagyon mérges voltam, jobb is, hogy csak másnap reggel találkoztunk, azt hiszem nem lettem volna olyan összeszedett, mint akkor 🙂 . Még telefonáltam az ofőnkek is, elmondtam mi volt, van valami telefonos fogadó a suliban, hogyha hirtelen kell valamit  lerendezni egy tanárral – mint most ugye 🙂 – de mondtam, hogy ezt én biztos nem fogom igénybe venni, felejtsék el, ha kell akkor inkább megvárom az iskola előtt ezt a nőszemélyt 🙂 ! Ezért aztán javasolta, hogy másnap menjünk be 8-kor, de nem biztos, hogy fogadni fog, mert ugye a hivatalos menetrend az, hogy egyeztetünk előtte, menjünk együtt a Családfővel… Végül, mivel egyrészt nagyon egyenlőtlennek is éreztem volna, hogy mi ketten megyünk be hozzá, ő meg egyedül van, na meg valakinek vigyázni is kellet Tomára, aki ebben a 3 napban még itthon maradt Apucival szabin 🙂 , így egyedül mentem erre az akkor már nagyon várt találkozóra

Na a lényeg, hogy reggel fogadott, felhívott a töri terembe, ahol rögtön kis gunyoros stílusban megkérdezte, hogy kíváncsian várja, mit akarok én neki mondani? (milyen kedves, ugye 🙂 ?) Erre azt válaszoltam neki, hogy én nem mondani, hanem kérdezni szeretnék pár dolgot tőle… És aztán teljesen intelligensen és főleg nagyon egyenesen feltettem neki egy rakat kérdést, ami teljes döbbenet volt a részéről, azt láttam 🙂 … 

Azzal kezdtem, hogy miért gondolja, hogy Máté szimulál, el akarja kerülni a dolgozatokat és tulajdonképpen lóg? Miért gondolja, hogy rendben van az, hogy ő ordibálva lerohanja töri órán  ezekkel a vádakkal? Miért gondolja, hogy kétségbe vonhatja az orvosi igazolásokat, holott nem hallottam róla, hogy praktizálna valahol töri-angol tanári diplomával? Miért gondolja, hogy minket szülőket is megvádolhat azzal, hogy mi támogatjuk Mátét a lógásában és asszisztálunk hozzá? És miért van az, hogy nyolcadik éve jár Legnagyobbunk ebbe az iskolába, 5 évig tanította (egy évig angolra alsóban pluszban), ismeri, elég jó tanuló, én sem vagyok ismeretlen a számára és adódik egy ilyen szituáció, hogy valamiféle lógás merül fel vele kapcsolatban, holott abba bele sem gondol, hogy esetleg Máténak és nekünk is nagy probléma, hogy állandóan előjön egy ilyen jellegű betegség?

Már az első kérdés teljes kiütés volt ahogy láttam, úgy látszik egyrészt nincs ehhez hozzászokva, mondta is később, persze nem elismerés jelleggel 🙂 , hogy ilyen esete nem volt még, mint velem (a szülők is tartanak tőle, meg attól is gondolom, hogy mit csinál a gyerekükkel az órán és hogy osztályoz), másrészt felnőtt egyenes kérdésekre nem lehet úgy reagálni, mint az órán egy diáknak. Mondtam is Máténak még előző nap, amikor egyből biztossá vált, hogy bejövök hozzá, hogy most nincs mit tenni, ezt nem hagyom, sőt, inkább nem hagyhatom szó nélkül, mert vannak olyan esetek, ez is oda tartozik…

A tanárnó nem hazudtolta meg önmagát, mindenfélékkel jött a válaszaiban. Elsősorban arról próbált meggyőzni, hogy manapság mindenhonnan lehet orvosi igazolásokat szerezni, van rengeteg orvos ismerőse, tudja, hogy megy ez én meg kezdtem dühös lenni megint, de uralkodtam magamon, hogy hogy van ehhez képe, hogy ilyennel jön, elképesztő… Mondtam is neki, hogy nem vagyok naiv, de mi nem az a kategória vagyunk, ezt gondolhatná, és, hogy is kell ezt elképzelni, mondja már el, miközben Máté otthon van, én vagy a férjem szerzi neki az igazolásokat:) ? És ha annyira kételkedik, akkor miért nem kérdez meg engem, nyugodtan üzenhetett volna értem, ismer annyira, hogy bejövök, ha kéri vagy kérdezi meg az osztályfőnökét? 

Aztán jött azzal, hogy nem gondolta ő ezt persze, de érdekes, hogy Máté mindig a dolgozatok előtt lesz beteg…, és ezt azért olyan érdekesnek tartja. Én meg mondtam neki, hogy erre ne haragudjon, de már nem is tudok mit mondani. Gondoltam ebből ért majd, de nem, folytatta ugyanezt a gondolatsort, amire egyenesen megmondtam, hogy emögött mély rosszindulatot vélek felfedezni. Főleg az a vicces, hogy egy jó tanulóról beszél, ráadásul eléggé nehéz lenne olyan napot kiválasztani, amikor nem írnak dolgozatot, mert alig van ilyen 🙂 , de hogy mást ne említsek elmondtam neki, hogy a betegség mint tudjuk, akkor is bekopogtat, amikor éppen olyasmi van, amiről senki sem szeretne lemaradni, ilyen volt az erdélyi út is, amire Máté ugyancsak a begyulladt arcürege miatt nem ment el (nem tudott persze róla) vagy a karácsonyi osztálybuli, de miért is kell ezt külön magyarázni, kérdeztem tőle… 

Aztán jött azzal, hogy hogy fogja így elvégezni Máté a középiskolát, mondtam, hogy ezzel nem kéne foglalkoznia, ez nem az ő gondja, meg, hogy más tanárok nem jelezték-e nekem, mert hallotta, hogy mások is így gondolják (egyről hallottam én is, az az ő barátnője:) ). Mondtam, hogy nem jelezték mások, szóval nem, de jött azzal, hogy van olyan amikor más tanárok nem mondják, de gondolják és hasonlók, én meg már kezdtem fordítva érezni magam a lovon, mert én mondtam az ő kollégái védelmében, hogy ezt olyan etikátlannak érzem, hogy belevon más tanárokat is ebbe, holott nekem vele van problémám és nincs itt más rajtunk kívül, szóval nem kellene másokról beszélgetnünk az ő jelenlétük nélkül…

És még voltak más gyenge próbálkozásai is, de a végére értünk, kifelé menet a teremből mondtam neki, hogy végül még annyit szeretnék hozzátenni ehhez az egészhez, hogy nagyon remélem Máté és a kedves tanárnő kapcsolatában, ebben a maradék pár hónapban, amit eltölt Legnagyobbunk itt az iskolában, ez a mi kis vitánk, nem érezteti majd hatását a tanóra hangulatában és a jegyekben sem 🙂 ! Hát ezt muszáj volt, na 🙂 … Persze szabadkozott, hogy ugyan dehogy, hát ő ilyet nem csinálna, de hát megint csak nem vagyok naiv, szóval azt hiszem résen kell lennünk, de ezt valószínűleg ő is tudja…

Aznap persze Máté megírta a töri dogát, az angolnál megkérdezte tőle, valamivel kedvesebb stílusban, hogy akarja-e esetleg hétfőn bepótolni, de Máté szerencsére mondta neki, hogy nem, készült rá, megírja inkább akkor (ügyes volt, büszke voltam rá 🙂 ). Ugyan teljes siker volt úgy éreztem ez az egész, de nem vagyok boldog persze… Egyrészt, hogy az utolsó évben ilyesmi kialakulhat. Másrészt tudtam, hogy így lesz, készültem is rá, hogy ő máshogy fogja visszaadni az egészet, mint ahogy történt, de biztos forrásból hallottam, hogy azt mondogatta már a találkozónk után, hogy én leminősítettem a tanári kart és az iskolát 🙂 … Az iskola ugye szóba sem került, a tanárokkal kapcsolatban pedig pont én mondtam ugye, hogy etikátlan belekeverni őket, hiszen nincsenek ott… Mondom, gondoltam, hogy hazudozni fog, de nyilván a tanáriban az aknamunkája ellen nem tehetek semmit, de csak csendben jegyzem meg, hogy ha nagyjából mindenki tudja, hogy milyen remélem kevesen dőlnek be neki, de ezt csak remélem persze…

Azon kívül valahogy egy kicsit csalódott vagyok, az iskola vezetésével kapcsolatban, jó viszonyban vagyunk az igazgatónővel, de kicsit magunkra hagyottnak érzem ezzel magunkat ebben a helyzetben… És komolyan az normális (a fél családom pedagógus, de ilyesmire nem emlékszem), hogy egy gyereket a tanáriban kibeszélnek a sok hiányzása miatt? Lehet, hogy hülyeség, még ezt döntögetem magamban, és tudom, hogy az alsó teljesen független a felsőtől, nem is ismertük és szinte nem is láttuk a tanárokat addig, amíg oda nem kerültünk, de valahogy felmerült az is bennem, hogy lehet, nem ide kellene jönnünk alsóba…

Na, mindegy, ezt még szerencsére van idő eldönteni, és remélem ez az egész nem gyűrűzik tovább…