Lendületben

Ahhoz képest, hogy milyen lassú és eseménytelen szokott lenni a január, ez a mostani nálunk valahogy elég lendületes! Jó, mondjuk az iskolai esetet kihagytam volna, és kellett egy nap, amire magamhoz tértem, de úgy az egész hó és évkezdet más mint szokott lenni. De már fejben is, alig vártam valahogy szilveszter környékén, hogy beinduljon az élet, és ez kitart azóta is. Nyilván a felvételi is teszi, meg lehet, hogy még a tavaszias időjárás is, hogy olyan, mintha ki sem estünk volna a ritmusból, sőt, inkább aktívabbak vagyunk talán minden téren. Az első napokban ugyan Toma még nem ment oviba, de buszoztunk, kis kirándultunk, aztán elmentem futni is, Máté hozza az ötösöket, a Családfő meg olyan, mintha abba sem hagyná a melót (szegény 🙂 )…

Mondjuk tegnap egy kicsit megijedtem, amikor reggel Máté fájlalta egy picit a fülét és az arcát, be is jelentettem mára a magán fülészetre hirtelenjében, erre amikor hazajött, azt mondta, csak a futásnál fájt kint (a tesi felmentés is külön eset, csak orvosi igazolással működik, de még akkor is kikérdezések várhatók a páciensnél a tanárnő részéről, hogy pontosan mi a baj, úgyhogy egy kis szülői felmentés kérelem szóba sem jöhet…). Azért ettől függetlenül ma elmennek este megmutatni magát a Családfővel, hát mit mondhatnék, anyagilag sem egy olcsó mutatvány ez az egész, de hát ilyen költséges műfaj ez a lógás 🙂 (na jó, most ironizáltam 🙂 )…

A hétvégén nagy dolgok nem történtek, mondjuk a felvételiig nem is vágyunk semmire sem azt hiszem, a sok tanulnivalótól így sem jutott el Máté a gyakorlásig… Viszont mindkét nap sütöttem-főztem, leszedtük a karácsonyfát és olyan jó, hogy szellősebb a ház. Toma szokta nagyon fájlalni a fenyőt, most valahogy annyira nem tette, hamar belement, hogy elbontsuk, mondom ez  az évkezdés rugalmasabb,  mint máskor.

Futni nagyon jó volt, bekapcsoltam a telómon a mérőt is, ahogy szoktam, de valamiért állandóan gyenge GPS jelet ír ki, nem tudom miért, remélem nem romlik el… Ebből kifolyólag nem tudom mennyit loholtam, mert nem mérte rendesen, állandóan újraindítottam, szerintem, 3-4 km között futkorászhattam, azon nevettem utólag, hogy mindenfelé elmentem, a kiserdőhöz, aztán tovább lefutottam az ártéri kiserdőhöz 🙂 , (azért nyáron szebb volt, de a barátnőmék most kiderült azért találnak oda könnyebben télen, mint jó időben, mert ilyenkor ugye nincs annyi túlburjánzó növény 🙂 ), aztán mentem a rétre, megint vissza felénk a kiserdőhöz, mint egy igazi futóbolond 🙂 … Nem ment olyan jól, többször belegyalogoltam, de jól esett és szép volt 🙂 :