Nagy dolgok nem történtek a hétvégén, mondjuk kiolvastam a Kilenc nap című könyvet a Lány a vonaton mellé, nem tudom mi van, de 500 oldal két nap alatt még magamnak is megütközést kelt 🙂 , előtte meg ugye a szintén nem vékony elődje 1 nap alatt, hát na, pedig biz’Isten nem egész nap olvastam, sőt! Mondjuk nemigen volt mehetnékünk a hétvégén, tudtuk, hogy Máténak tanulnia kell, mindkét nap főztem, mostam és takarítottam is, és filmet is néztünk, nem is egyet. Legnagyobbunknak segítettem nyelvtanból, mert még dogát is írtak, meg kinyomtattam az elmúlt évek felvételi feladataiból, azokat csinálta meg, mérte is magának az időt, beállította a stoppert 45 percre. Remélem jó sikerül az a szombat, a mostani eredmények nagyon összevisszák, szerencsére a megoldókulcsokkal le tudtuk pontozni simán, az eredmények meg hol jók, hol kevésbé, ami éppenséggel nem túl megnyugtató, de hát mit van mit tenni… Annyit megcsináltunk persze, hogy magyarnál átnéztük külön azokat, amiket elrontott, de ennyi, még tervezzük, hogy szombatig minden nap kitölt egyet, de nagyjából ennyi… Tomával sem tétlenkedtünk, társasoztunk, kártyáztunk többfélét is, meg olvastunk és segített főzni is, szóval minden a szokott mederben ment. A hétkezdés már nem volt ilyen vidám, Toma ma reggel bödönszerű köhögéssel ébredt, szerintem nem vészes – mármint kórházi szempontból – de inhalálunk és persze nem ment oviba, holnap megnézi a doktornő is. Én meg most éppen pihentetem a bokám, mert elfordult a csatorna fedőnk, amikor véletlenül, miközben a kukánkat húztam be az utcából sikeresen ráléptem és majdnem belepottyantam 🙂 … Így utólag elég mulatságos lehetett, az egyik lábam kint volt, a másik az aknában, hogy mi történt nem tudjuk, mivel 1 tonnát is ki kéne bírnia a Családfő szerint, szóval ha csak nem vagyok több, mint 1 tonna, akkor tartania kellett volna, de nem bírta, pedig eddig, sok-sok éven át igen, és tényleg majdnem jól beleestem, de a bal lábam megtartott, amit a bokám bánt meg, talán nincs nagy baja, kicsit bedagadt, meg fáj ha rálépek, de ha nem lesz jobb pár nap múlva, azért elmegyek az orvoshoz. Ezt a nagy kakit pedig, amit így kaptam, már most továbbítom Máténak szombatra 🙂 !
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Jaj Móni, nekem is mindig az a benyomásom, amikor téged olvaslak, hogy akkor sem pihiztek, amikor tényleg pihentek 🙂 !
Elsőre tényleg ijesztő volt a tegnapi kis “kaland”, de utána már azért derűsebben láttam az egészet. Köszi, a lábam ma már jobb 🙂 , de nehéz vele menni, 1-2 hétig szerintem szó sem lehet futásról, meg tornáról sem, főleg amíg járni sem nagyon tudok 🙂 …
A Lány a vonaton nagyon tetszett, bár ugyanúgy éreztem mint te, nagyon nyomasztó volt az egész és én sem szerettem meg a szereplőket, de azért egyre szimpatikusabb lett egyik-másik, mert tulajdonképpen összetettek, emberiek voltak a gyengeségeikkel, sérelmeikkel, mert ilyeneket mindenki hurcol magában, szóval azt hiszem ez is, meg a feszes, sejtelmes hangulat vitt magával.
A Kilenc nap egész más, arról szól, hogy egy kisfiú eltűnik az anyukája mellől egy erdei sétán és egyszerűen nyoma veszik, mindenki gyanús persze, de nekem a legrosszabb az volt, hogy nagyon átéreztem az egészet, a végén még pityeregtem is egy picit, a fiúkat meg ölelgettem összevissza, ami mondjuk nem meglepő nekik 🙂 , de most többet kaptak belőlem, szóval megviselt picit és magával vitt az a könyv is, addig nem is bírtam ki, amíg nem tudtam meg mi lesz a vége. Azt hiszem, most egy ideig nem veszek ki ilyen jó könyveket, mert nem bírom őket letenni 🙂 …
Hihetetlen, hogy mennyire nem tudunk( mi sem, ti sem ) otthon se unatkozni:) a lábad remélem hamar jobban lesz! Nekem kicsit sme vicces így olvasva sem, inkább ijesztő. A Lány a vonaton tetszett? – rém nyomasztó szerintem, senkit sem szerettem benne, tök fura mert mégis olvastatja magát. A Kilenc nap-ot nem ismerem…
Biztos ügyes lesz Máté, a magyar nem olyan nehéz amúgy sem szerintem!