Mert azok voltak ezen a héten, általában jók. Viszont az első és legfontosabb nem ez a kategória, Toma hétfőn köhögni kezdett, kedden vittük orvoshoz (mert ugye délután megrándult a bokám, a doktornőnk meg nem tudott kijönni), de akkor is azt gondoltam, hogy megmutatjuk, de a köhögésére már adtam a köptetőt és inhaláltunk, mást úgysem tudunk tenni. Ez így is volt, de kedden, amikor a Családfővel elmentek az orvoshoz kiderült, hogy mandulagyulladása is van, teljesen meglepődtem, se láza nem volt, se nem fájt a torka, utána is amikor kérdezgettük, mondta, hogy neki nem fáj semmi, pedig a mandulái rendesen be voltak állva. Persze antibigyót kap, azóta meg úgy szerda magasságában elkezdett tüsszögni, folyik az orra is. Hát, nem tudom, az oviban is 10-en voltak kedden még mindig, de az ottani betegséghullám szerint vagy erős köhögés és semmi orrfolyás vagy erős megfázás, semmi köhögés a jellemző, esetleg láz. Most éppen Toma mindent produkál egyszerre, sőt, új elemeket is bevett a repertoárba 🙂 , szóval olyan mintha nála mutálódott volna ez a fertőzés 🙂 . Mondjuk azért javul az már látszik és október óta, amikor csak megfázott nem volt beteg, szóval nem panaszkodom.
Aztán van ugye a bokám 🙂 , ami annyira drasztikusan fájt hétfőn, hogy csak na, főleg este, miután 1 órát ácsorogtam a konyhában ételkészítési céllal. A hétfő volt persze a mélypont, fájt is nagyon, kicsit bedagadt, és alig bírtam menni. Éjjel elkönyveltem magamban, hogy ez orvosi dolog, már mindenféléket vízionáltam, hogy ez még műtét is lehet akár, mert önmagában sajgott (így utólag a megerőltetéstől, amit a konyhában műveltem 🙂 ). Apucinak volt egy csomó sportsérülése, mondta, hogy ez rándulás lesz, de mivel nem vagyok már 18 éves (milyen rendesen fogalmazott 🙂 ), legalább 2-3 hét amire helyrejön. Hát, akkor éjjel azt gondoltam, hogy ez a legoptimistább hozzáállás 🙂 . Aztán reggelre csodák csodájára egész jó lett minden, nem száguldottam, de sántikálva mentem, érezhetően javult a dolog, napközben még inkább és napról napra jobb lett, tegnap még a könyvtárba is elmentem, mert lejártak a könyveink, cipőt is tudtam húzni, igaz, hogy csak lassan megyek, de már kibírom sántikálás nélkül is. Szóval még csak 2-3- hét sem kellett, csak 2-3- nap, úgyhogy ennek baromira örülök 🙂 ! Az a rossz, hogy futni nem merek vele egy ideig, még nem tudom meddig, 1-2 hétig biztosan nem…
Máté felvételijével kapcsolatban pedig megnyugodtam! Ez azért nagyon jó, mert így magamnak is érezhetően ezt sugárzom neki, ami ugye nem mindegy. Ami meghozta a megnyugvást, az még inkább érthetetlen, a Családfő felhívta az egyik ismerősünket, akivel együtt járt gimibe és most a gimnáziumok között eléggé előkelő helyet elfoglaló városi giminknek az igazgatóhelyettese itt Szigetszentmiklóson. A suli nagyon szuper, túlságosan is, országosan is az élmezőnyben van az érettségizők sikeres felvételijében, ennek megfelelően, alig lehet bejutni. Meg is mondta a mi ismerősünk, hogy ne is ábrándozzunk erről az iskoláról (annyira mondjuk nem tettük 🙂 ), mert minimum náluk a kitűnő bizonyítvány és egy nagyon jó központi felvételi írása, aztán persze ezután jön a szóbelizés. Az ő gyermeke sem oda jár suliba, iszonyú könyökharc megy a bejutásért, meg utána a bent maradásért is. Ki is húztuk a listánkról, de a szavaiból azért azt vontam le, amit addig is tudtam persze, hogy a többi iskolába azért nem eszik olyan forrón a kását, nagyon úgy adják el magukat, de azért nem mindenhol olyan szigorú a bejutás. Hát, semmi konkrétum, de én most úgy vagyok vele, ha nem sikerülne az, amit szeretnénk, akkor lesz más, ha nem olyan jó, akkor abból főzünk majd 7 fogásos vacsorát vagy ebédet vagy mindegy mit, de valami jót 🙂 ! És érdekes módon ez szerdán történt, azóta teljes nyugalomban vagyok, úgy érzem most már maradok is, és mintha Máté is érezne ebből valamit. Valahogy visszatért minden a megszokott vicces kerékvágásunkba, egy hete kezdődött nálam a para és majdnem el is tartott ugyancsak egy hétig, de örülök, hogy ez megszűnt!
Holnap írja Máté a központit, sokakkal együtt, mondjuk biztos izgulni fogok miatta (és a többiekért is), de most már nem az eredménye miatt, hanem csak úgy… Hát, így vagyunk 🙂 .
Köszi Móni, igen, szerencsére Toma sokat javult, de oviba még valószínűleg nem megy hétfőn, a köhögése még nem a legjobb.
Tényleg döbbenetes megtapasztalni, hogy mennyire nem rajtunk múlik sok minden a gyerekekkel kapcsolatban! Én is azt mondom, hogy a sikerélménynél nincs fontosabb, ha az megtörik vagy csorbát szenved, nagyon nehéz helyrehozni, szóval szerintem is inkább egy könnyebb suli, mint egy olyan, amibe beleszakad szegény gyerek! Vió meg olyan jó, hogy szeret suliba járni, nagy szerencse ez tényleg és sokat számít! Nálunk a Családfő mondogatja, hogy a gimis 4 éve volt a legjobb iskolai szempontból egész életében, remélem ez Mátéval is így lesz, de minimum szeretni fogja majd azt a leendő sulit 🙂 !
Köszönjük a drukkolást 🙂 , remélem a nyugalmam is kitart 🙂 , bár tegnap óta Mátéért és a lelkiállapotáért izgulgatok, de hát azt hiszem ez megúszhatatlan… Nem tudom én sem, hogy mikor lett ilyen nagy 🙂 , őszintén mondom, néha nekem is hihetetlen…
Nagyon drukkolok Máténak!!!! Ügyes vagy, hogy ilyen nyugodt tudsz lenni. (Azért nem semmi, hogy ez is eljött…gimis felvételit ír…)
Remélem Toma már jobban van! Máté “dolgát” meg jó, hogy elengedted, mert nem rajtunk múlik valóban, ha meg majd benn lesz a suliban,akkor meg mégúgyse. V. barátnőjét felvették eg y amiénknél jobb gimibe ( mi be se írtuk azt ) most 3 kettese lesz félévkor, abból két érettségi tárgy. Szóval szerintem inkább jusson be egy kevésbé menő sulib aés teljesítsen normálisan, ami az első félévben sehol sem egyszerű, aztán majd mire érettségizik úgy is érik annyit az agya hogy rendesen tnaul, ha tovább akar menni. V. most szeret először iskolába járni és ez nekem fontosabb mindennél:)