Fellélegeztünk, Máté túl van az írásbelin! Elég jól sikerült, bár voltak hibái, de főleg a sietségnek tudható be szerintem, mert azért a magyarral, matekkal is gyorsan végezni kellett és itthon, ahogy megnéztük a megoldókulcsot délután, ami már fent volt a honlapon, mondogatta, hogy azta, ezt is tudtam és akkor miért nem, meg hasonlók 🙂 , de összességében tényleg jó lett. A magyar a jobb, 50-ből 40 fölött lesz, ott volt egy feladat a fogalmazás előtt, amit igen sajnálunk, teljesen félreértette Máté, szerintem agyban már a fogalmazásnál járt, mert akkor már csak 10 perce volt hátra és beírta a jó megoldásokat, de valamiért azt hitte kétféle választ kell írni és a rosszakat is mellé tette, persze az 0 pont lesz, de mindegy, mondtam neki, hogy nem lényeg, így is nagyon jót írt.
A matek volt a nehezebb, beszéltünk az ofőnkkel is, ő a matek tanár is, szinte mindenki hívta az osztályból, ez azért olyan jó dolog, ő is nagyon izgult a gyerekekért! Szóval mondta, hogy szerinte is nehéz és sok feladat volt, nem is sikerült túl jól Máténak sem, olyan kevés az idő erre a sok feladatra, állítólag a tanárnőnek 25-30 perc, ha végigmegy rajta, nem is értem mit várnak a gyerekektől 45 perc alatt… A felét teljesen jól megcsinálta, a másik felén is végigment, de az egyiknél elakadt, nem jött ki valami és onnan sietnie kellett, mert ez ilyen, ha megakadsz valahol, akkor utána már nehéz behozni az időt. Nem tudjuk mennyi lesz a pontszám, úgy néz ki az átlag fölötti talán, ami matekból jó, és most eléggé úgy tűnik, hogy ezzel a kettővel, már talán nem kiabálom el, ha szóbelin csak egy átlag szintet hoz Máté és neki az az erőssége, akkor a gyengébb gimibe szerintem jó eséllyel bent lesz, de persze az erősebb is meglehet, ezt csak azért írom, mert így egy kicsit megnyugodhatunk talán 🙂 .
Én vittem reggel Mátét, tiszta őrültekháza volt a giminél, mellette van egy kis utca, eszem ágában sem volt ott parkolni, de, hogy még áthajtani sem tudtam rajta, az azért durva, szó szerint dugó lett ott, volt aki visszatolatott, volt aki előre akart menni, azon izgultam, nehogy nekem jöjjenek, végül az egyik sarkon, tök szabálytalanul parkoltam le, de menni kellett, mert fél 10-re be kellett érnünk, így is csúszásban voltunk az előbb említett ki intermezzo miatt, szóval loholva értünk be. A lábam mint kiderült nem bírja a sietést, nagyon nehezen mentem vele, de beértünk, felkísértem Mátét a terembe, egy aranyos nővel voltak, szóval minden ideálisnak tűnt. Azért hazaérve nagyon rossz volt az a két óra, amíg írta a felvételit itthon izgultunk rendesen, főleg azért, hogy ő hogy éli meg, bár nem tűnt nagyon izgatottnak, szerintem csak egy egészséges drukk volt benne, a teremnél már nem is nagyon foglalkozott velem 🙂 , egyedül akart még a suliba is bemenni, de azért talán jobb volt, hogy bekísértem. Utána mekiztek az osztálytársaival, a Családfő meg valahol távol várta, elég muris volt a helyzet 🙂 , mert nem lehetett tudni, hogy mennek-e utána közösen, volt olyan gyerek, aki nem is ment velük, aztán amikor telefonált, hogy végzett, megkeresték egymást 🙂 …
Nagyon örül Máté is, hogy túl van ezen az egészen, bár még ott vannak a szóbelik, de az inkább az erőssége, ez tűnt nehezebbnek 🙂 …