Pitypangos rét

Nálunk nagy esemény, hogy Toma rajzol, nem szokott eddig, szóval ez igencsak örömteli és biztató! Vasárnap nekem készített egy édes-aranyos rajzot, nyári gyerekségéhez hűen, egy pitypangos rétről 🙂 , annyira aranyos volt, elolvadtam tőle. Kirakom természetesen a falra, felírta a nevét is rá önállóan, az anyát is oda akarta írni, de az még nem ment egyelőre, így a könnyebb Vivit másolta le 🙂 . 

Nem tudom mi ihlette az egészet, egyrészt gondolom, hogy valami szép nyáriasat szeretett volna, de azt hiszem a versnek is köze van hozzá, amit mondogatunk már egy ideje (annak is örülök, hogy szereti a verseket, sokat nézegetünk, olvasgatunk), Bartos Erikától a Koszorú:

Koszorút fontam pitypangból,

Csillog a hűvös harmattól.

Barna hajamra feltettem,

Duna tükrében meglestem.

Gyönyörű sárga gömböcskék,

igazi nyári ékesség!

Nagyon boldog vagyok, hogy rajzol, ráadásul a verssel kapcsolatos dolgokat, valami beindult remélem 🙂 !

Ezen felbuzdulva Nóri barátnőjének is rajzolt egy virágos rétet, ugyancsak vasárnap, szülinapi ajándékként. Múlt héten lett 6 éves a kis barátnő, ami szintén meglepő eszébe jutott, hogy szülinapja van és még ajándékról is gondoskodott! Egy kicsit meg vagyok hatva ettől, annyira drága lélek!

Szinte ezzel összhangban, felhívott szombaton az egyik kicsi, ovis társának az anyukája, hogy hiányolja a kisfia Tomát. Miránka most szeptemberben jött a csoportba, 3 és fél éves és ahogy betette hozzánk a lábát, csakis Tomáról áradozott, követte mindenfelé, állítólag otthon is róla mesél szinte mindig 🙂 . Tündéri aranyos kicsi fiú egyébként, és úgy örülök, hogy Toma így istápolja! Most ők sem voltak egy ideje oviban és azért hívott az anyuka, hogy mi mikor megyünk, mert a kisfia csak akkor hajlandó oviba járni, ha Toma is megy 🙂 … (jövőre szegények bajban lesznek…) Ráadásul mandulaműtétje lesz Miránnak február végén, szóval a jövő hónaptól nem is jár majd oviba, nehogy összeszedjen valamit a műtét előtt. Tulajdonképpen azért is telefonáltak, mert szeretnének találkozni velünk, sétálni, játszóterezni vagy bármit, mert Miránnak állítólag nem is igazán az ovi hiányzik, hanem Toma 🙂 .

Hát, szóval olyan büszke vagyok Tomára, különleges drága lélek!