Még hétfőn váratlanul be kellett szaladnunk az oviba SZMK-ügy miatt, csak engem értek el az egész ovi hivatalos szülői közül ténylegesen is, és délig alá kellett írni egy házirend változással kapcsolatos papírt, hogy hivatalos legyen. Ha már egy ilyen plusz utunk volt és velem volt persze Toma is, hazafelé megálltunk a dunai kedvenc, kis körünknél, csak a másik irányból kezdtünk sétálni, mint ahonnan szoktunk. Még volt valamennyi hó, Legkisebbünk nagyon élvezte az egészet, próbáltunk hógolyózni, de inkább csak a nagyobb hó rögöket dobáltuk egymásra, mert nem tapadt a hó, aztán Toma kitalálta, hogy célba dob, először egy kis fa és támasztója közötti résre dobált, aztán a kissé befagyott Dunát vette célba, legurult a havas domboldalon (itt már kicsit aggódtam az állapota miatt ugye 🙂 ), szaladgált, és a végén még bújócskáztunk is, meg sétáltunk. Amikor erre járunk, télen-nyáron útba szoktuk ejteni a cukrászdát, ami a közelben van, de mi sem mutatja, hogy még igazi tél van, a cukink ki sem nyitott, ugyanis januárban mindig zárva van… Toma nagyon élvezte, el is fáradtunk a végére, szeretne még menni, ami nem akadály, csak már havat sehol nem fogunk találni 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: