Ez a Kis-Duna, azon is belül a komp környékét nagyon szeretik a hattyúk télen-nyáron, de a téli időszakban különösen! Rendszeresem megállunk etetni őket, bár már annyira hozzászoktak szerintem az emberekhez, hogy egyáltalán nem félnek, sőt, inkább mi tartunk tőlük 🙂 ! Ugyanis állandóan kijönnek a partra és csak folyamatosan gyalogolnak felénk, akkor is, ha már rég bedobtuk nekik az összes ennivalót 🙂 . Most csütörtökön is így jártunk, elmentünk kicsit sétálni, egy ideig etette őket Toma, aztán kijöttek és egyre csak hátráltunk 🙂 …
Ennyien voltak aznap, de ez nem is olyan rengeteg, van, amikor ennél sokkal többen úszkálnak arra:
Társaságunk is akadt, egy buszsofőr fényképezte az esetet rendületlenül és egy idős néni is figyelte az eseményeket 🙂 , kiderült, hogy mindketten hasonlóan tartanak a hattyúktól 🙂 . A néni elmesélte és megmutatta a kabátját, hogy a kapucnija bolyhos részéből hiányzik egy darab, amit egy hattyú szedett ki, amikor enni adott nekik, hátulról kiharapta, mondjuk nem őt akarta megtámadni, hanem az ehető finomságra pályázott, amit elvétett… Azt is elmesélte, amit én is láttam már, hogy nyáron van, amikor 3 év körüli gyerekek simogatják a hattyúkat kint a parton, tényleg furcsa egyébként, olyan, mintha télen erőszakosabbak lennének…
Mindenesetre épségben megúsztuk az etetést 🙂 , utána megszemléltük Toma kedvenc kompját 🙂 ,
még sétáltunk egyet az erdős-ligetes részen, jó, ,volt aki inkább futkározott 🙂 :
Aztán a hűvös szél inkább a könyvtár felé terelt minket, pedig arra a napra 6-7 fokokat ígértek, hiányoltuk is, mert csak 2 lett belőle, széllel együtt ráadásul 🙂 . A könyvfalásom még mindig tart, 3 hét alatt 5 elég vaskos könyvet olvastam el, ezért mentünk újabbakért, sőt, Tomának is találtunk egy jót a Vidám mesék frissített, újabbakkal kiegészített változatát. A könyvtár meg mindig jó hely, szeretjük, a hangulatot is, de most idősebb nénik is voltak és taglalták, hogy éppen miket vigyenek haza, ez is jó volt 🙂 . Toma meg természetesen még választott hüllős és valamilyen másik állatos könyvet 🙂 , így felszerelkezve mentünk Mátéért 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: