Hétfőn volt az a nagyon jó délutánunk, amikor ragyogott a nap is és mivel Máté tanári értekezlet miatt jó korán, 11-kor végzett, már úgy ment Toma is oviba, hogy nem ebédel ott, mert megyünk érte. Nagy volt az öröm, tényleg mentünk érte és indultunk is közösen a Kopaszi-gátra. Szeretünk oda járni, de télen még soha nem voltunk. Vittem magammal sok kiflit kacsákat etetni. Hattyúk nem voltak nagy meglepetésünkre, de most nem is vágytunk rá Tomával az az igazság, amióta itt nálunk a kompnál annyira szemtelenek voltak azok a hosszú nyakúak 🙂 , így sokkal örömtelibb volt ez a kis etetés. Azt hiszem hosszú percekre kikapcsoltunk mindannyian, a kicsi és a nagy is dobálta rendületlenül az ennivalót, velem együtt persze, rég volt már ilyen, hogy mindannyian csak erre koncentráltunk, Máté pedig felfedezte, hogy a sirályok röptében elkapják a kis falatkákat, mi meg csak néztük, ahogy dobálja nekik, tényleg jó volt nagyon 🙂 !
Aztán persze sétáltunk és élveztük, hogy alig vannak járókelők rajtunk kívül, volt aki játszóterezett is egy picit, meg mindenféle odúba akart bemászni 🙂 . Nagyon jó kis délutánunk lett, megkockáztatom, hogy talán a téli programok közül ez volt az egyik legjobb, pedig semmi különleges nem történt, de maga a hétfő, hogy ragyogott a nap és ezen a szép helyen voltunk együtt…, azóta is sokszor gondolok arra a pár órára 🙂 !
Végül hazafelé még Mekiztünk is egyet, az is kellett a fiúknak, már nagyon éhesek voltak, szóval ez olyan igazi görbe kis délután lett. Tudom, hogy emlékezetes marad 🙂 !
Tényleg nagyon szerettük azt a délutánt 🙂 !
Érdekes, hogy mennyien tartanak itt a hattyúktól (köztük persze mi is), amikor pár hete etettük őket, a buszsofőr is, meg egy idős néni mesélte, hogy ki is szedtek egy darabot a kabátjából, te is mondod, tényleg nagyon rámenősek. Toma már csak úgy emlegeti őket, hogy erőszakos hattyúk…
Felétek nagyon félek a hattyúktól(fiúk is) Kopaszinál inkább mi is kacsákkal találkozunk.
Jó programotok volt!