Pedig nem szoktuk, tegnap mégis Valentin napoztunk 🙂 … Valahogy már kora reggel eszembe jutott, hogy milyen nap van és a Családfőt a reggeli kávénknál meginvitáltam egy kis tavalyi mézeskalácsra, amit a mellettünk lévő dobozból varázsoltam elő. Aztán ezzel, meg olyasmikkel, hogy esik a hó és a kertben az ablakból láthatóan piros lett a hó egy részen, egy elhullajtott horgász csalinak köszönhetően, szóval ezekkel valahogy úgy elment az idő, hogy az utolsó pillanatban eszméltem, hogy még nem csináltam tízórait Máténak 🙂 ! Rohanva, az utolsó perceket kihasználva egyszer csak látom, hogy csörög a telefonom, az ofőnk hív, hogy elfelejtettem aláírni egy középiskolai jelentkezési lapot. Közben a szendvicset csomagolva, mondtam neki, hogy akkor már viszem is Mátét, így beugrottunk a havas kocsiba és már száguldottunk is, nehogy szegény gyerek elkéssen még a végén 🙂 … Miután minden lapot végig ellenőriztem még a múlt héten, aláírtam az összeset, de az aláírásokat már persze nem ellenőriztem le, kellett volna úgy látszik 🙂 .
Ott reggel serénykedve, meglátott az igazgatónő is, aki nagyon megörült nekem és egyből kérdezte, hogy akkor ugye találkozunk hétfőn? Eléggé bambán nézhettem, még az is átfutott a fejemben, hogy most milyen hiányzásunkat, pótlásunkat, nem tudom minket felejtettem el, de csak kiderült, hogy az elsős szülőit tartják akkor az iskolában. Bár én mondtam, hogy mostanában inkább a szóbeli vizsga időpontokat nézegetem a középiskolai honlapokon, szóval nem igazán vagyok képben elsős ügyben, de emlékeim szerint az a szülői, amire jó elmenni, sokkal később szokott lenni, de ilyen kedves, “ellentmondást nem tűrő” invitálásra 🙂 , persze nem tudtam nemet mondani, úgyhogy hétfőn megyek elsős szüllőire 🙂 .
Közben este kiderült, problémás esetek lettünk, mert nem elég, hogy elfelejtettem aláírni az egyik lapot, este kiderült olyan 9 óra magasságában, hogy szegény Judit (az ofőnk), nem találja az értékelő lapokat sem, összesen kettő volt meg a hétből, pedig arra konkrétan emlékszem és biztos vagyok benne, hogy betettem a paksamétába, minden iskola mögé egyet, szóval azzal nem tudom mi lett 🙂 , de legalább újra lehet fénymásolni 🙂 …
Az egész napos havazás, kihozta belőlünk a sütögetést is. Toma az oviban többed magával almás pitét készített, mondta, hogy rengeteg sok almát lereszelt és gyúrta a tésztát, ezért aztán itthon is ugyancsak gyúrni szeretett volna. Mivel Valentin nap volt ugyebár, és Apuci reggel megjegyezte, hogy a maradék mézeskalácsok nagyon finomak ugyan (és díszesek, azt még Legkisebbünkkel díszítgettük, ilyenkor februárban már ajándék egy ilyen előkerült doboz 🙂 ), de hiányolta a Valentin napi szívecskéket (na nem komolyan 🙂 ), gondoltam ezen ne múljon 🙂 … Így aztán miután kiderült, hogy Toma mindenáron tésztát gyúrna, előszedtem a hűtőből a megmaradt mézes tésztát (ugyancsak karácsonyról 🙂 ), és ovi után meg az iskolaelőkészítő között, mi ketten teljes nyugalomban nekiálltunk jól meggyúrni a tésztát, majd nyújtottuk és csak és kizárólag szívecskéket szaggattunk 🙂 … Közben Legkisebbünk nagyon édes volt, pedig a szerelmesek napjára az volt a reakciója, hogy pfuj, micsoda egy nap 🙂 , azért gyorsan rajzolt egy-egy képet nekünk, nekem egy tavaszi tájat fával, Apának pedig egy űrfegyvert 🙂 , ez utóbbi különösen stílszerű volt tegnapra 🙂 … A rajzművesség miatt, kisütni már nem volt időnk a mézeseket, azt hazaérve az előkészítő után tettük meg, én meg még csodaszép virágokat is kaptam (rózsákat és cserepes orchideát) Apuci vezényletével, szóval mi megadtuk a módját ennek a Valentinnek 🙂 …