Rögtön reggel az első meglepetés az volt, hogy Máténak nem volt hangja… Már napok óta fájdogált a torka, kezeltük is, volt, hogy jobb lett, de erre az elnémulásra senki sem számított… Persze fáj is a torka és kicsit szárazon köhörészik, szóval az ovi után a doktornőnkhöz vettük az irányt, mondjuk be van gyulladva nagy valószínűséggel a hangszála, így aztán beszéd diétát rendelt el neki pár napig 🙂 …
Hazafelé betértünk az egyik könyvesboltba, még angol könyvet is vettünk a szóbeli felvételire készülve, aztán szépen visszatértünk az oviba, hogy Tomát is elhozzuk még ebéd előtt, aki mindennek nagyon örült persze 🙂 . Éppen a bűvész show végére értünk be, aztán mindent összepakoltunk, ugyanis mára már két héttel ezelőtt megígértem a szabadnapot Tomának, aki még jobban örül most ennek, hiszen a tesója is itthon lesz vele, az, hogy éppen nem tud beszélni, részletkérdésnek tűnik az ő szempontjából 🙂 .
Fény derült a jelentkezési lapok rejtélyeire is, kiderült, hogy szegény ofőnk kevert össze pár lapot, azért nem volt aláírás az egyiken, mert arra nem is kellett, ugyanis az volt az a paksaméta, amit már nem használtunk, csak nem semmisítettük meg. Meglettek az értékelő lapok is, azok is ott kavarodtak össze a teremben, de azért még egy utolsó lapot alá kellett írni, azt hazafelé jövet felvettük a sulinál 🙂 . Én már nagyon örülök, hogy végre a postára kerülnek a lapok, Judit előtt meg emelem a kalapomat, 24 gyerek jelentkezését intézni, idegileg sem lehet semmi, gyakorlatilag meg maga az idegbaj, gondolom…
Itthon ebéd után viszont a legjobb meglepetés az volt, hogy közösen mentünk ki sétálni a fiúkkal, ilyen is ezer éve volt már, szépen sütött a nap is, találkoztunk cicával is, a Duna-part mindig felüdítő, szóval jó volt minden 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: