Betegség és havazás

A havazás ebben az évben valahogy egyszer sem jön jó időpontban ahhoz, hogy ki tudjuk használni. Pedig legalább kétszer a hétvégére esett emlékeim szerint, de az elsőnél Toma beteg volt, az én lábam meg fájdogált, akkor azért csak volt egy kis hóember építés meg szánkózás, másodszor pedig most szombat éjjel havazott, amiből nem sok maradt délelőttre (már reggelre sem), az igaz, de nagyon elhatároztuk magunkat, hogy akkor mi felmegyünk a Normafához, mert ott még biztos maradt belőle, pedig a tömeg, ami ilyenkor ott hömpölyög, azért eléggé riasztónak tűnt, de mentünk volna…, ha! Ha reggel Máté ahogy felébred, nem a fülét fájlalja, de nagyon, így aztán programmódosításként, az ügyeletes fülészetet vették célba Apucival. Ami egyébként a János kórházban volt (mellesleg ott született Máté 🙂 ), tulajdonképpen az is a hegyen van, úgyhogy megnyugtatóan tudósítottak róla, hogy ott már semmi hó nem volt ott jártukkor (bár meggyőződésem, hogy a Normafánál lett volna, de mindegy 🙂 …).

Persze nem is erről akartam írni, ez csak úgy eszembe jutott, mert megint esik a hó, hanem Mátéról, akinek természetesen középfül gyulladása van… Eléggé lesújtó ez az egész, és nagyon rossz, mert ennyire még nem fájt neki soha a füle, ráadásul mondhatjuk, hogy egyik percről a másikra, még éjszaka sem fájt semmi, viszont ébredéstől folyamatosan. Tulajdonképpen már egészen hozzáedződtünk a dologhoz, van akinek sokszor van herpesze, Máténak meg a füle gyullad be (na jó, ezt kicsit keserédesen írom…). Volt lelkifurim is, hogy nem kellett volna Dumaszínházba menni, de akkor még tényleg semmi baja sem volt, meg furcsa is lenne, hogy éjszakáról reggelre egyszer csak begyullad az a fül. Az ügyeletes orvos szerint (meg hát én is azt gyanítom, nem nehéz rájönni), azzal függ össze, hogy elment Legnagyobbunk hangja. Már a suliban is sztoikus nyugalommal nyugtázzák a fejleményeket, ráadásul még a kedvenc tanárnőnk sem mondhat semmit, mert pont azután betegedett le Máté, hogy megírta a töri témazárt, ami azóta tudjuk, hogy ötös lett. Egyébként csak zárójelben jegyzem meg, ebben a félévben még ötösön kívül nincs is más jegye 🙂 , de nem akarom elkiabálni… 

Tegnap volt ovis szülői is, az utolsó, most ezt azért annyira nem bántam, mert az összes csoport és program pénzt össze kellett szednem, és amikor kérdeztem, hogy milyen ajándékot vegyünk húsvétra a gyerekeknek, meg legyen-e év végi buli, akkor csak néztek rám, aztán nagy nehezen megszavaztunk mindenre valamit, de, hogy ennyire ne legyen véleményük vagy ne érdekelje őket az egész, azon mindig elcsodálkozom, pedig még előző nap a FB csoportba is kiírtam mindent amiről szó lesz, szóval nem ért senkit váratlanul a dolog. Olyan, mintha mindenre azt várnák, hogy valakik (általában mi ketten az SZMK-sok), majd megoldják helyettük, de azt nem tudom mi lesz velük jövőre, mert mindketten elballagunk, de mondjuk ez már nem is az én dolgom persze. Néhány szülő van, aki segítőkész és ugyanez a véleményük mint nekem, az óvónénik meg már szeptember óta keseregnek, hogy mi lesz velük, ha mi elmegyünk, mondjuk tényleg megértem őket, mert nincs valami nagy szülői aktivitás a csoportban… A Családfő meg helyettem ment el az elsős szülőire az iskolában, mert persze, hogy egy időpontra esett a kettő, bár sok értelme nem volt tulajdonképpen a dolognak, bemutatták az érdeklődő szülőknek az iskolát, a tantermet, ahol tanulni fognak a gyerekek, de mi persze már mindent tudunk és ismerünk 🙂 . Viszont Apuci legalább találkozott a tanítónénikkel, mert már olyan rég volt, hogy beszélt velük, örültek egymásnak, szóval jól érezte magát és eléggé sokan is voltak az érdeklődő szülők, úgyhogy beindulóban van úgy látszik az iskolai élet 🙂 …

Ma meg megint nem jókor esik a hó, mert ilyen fülgyulladással nem hiszem, hogy bárhova is mennénk 🙂 , Tomával meg nem megyek messzire, az időbe sem férne bele, ha egyáltalán valamikor összejön valamennyi értékelhető hó, mert itt eléggé apró szemű esik 🙂 . Egyébként én nem bánom ezt a havazást, nem tud megijeszteni, még a márciusi sem, ha esetleg akkor esne, ez már csak olyan utolsó ijesztgetés, erőfitogtatás a téltől, mert csinálhat bármit, most már mindjárt itt a tavasz 🙂 !