Ahogy indul, úgy folytatódik; mindenhez hozzá lehet szokni, vagy valami hasonlókat mondhatnék erről a hétről. Ma is szóbelizett Máté, azt hisszük jól sikerült, persze mindez csak megérzés, az van, hogy semmi biztosat nem lehet tudni, az meg aztán, hogy ez mire lesz elég, az végképp egy talány… Nulladik kezdő angolra ment, szövegértés volt magyarul, utána pedig valami logikus gondolkodást mérő teszt, ami után minden gyerek úgy jött ki, hogy azzal megszenvedett, mert ilyen, meg olyan nehéz volt. Ott azért eltűnődtem, hogy néha olyan érzésem van a középiskolai felvételi kapcsán, mintha minimum a NASA-hoz szeretnének bejutni ezek a 14 év körüli gyerekek… Egyszer van nekik ugye egy erős központi írásbeli, aztán amikor mindezen túljutnak, jönnek a szóbelik, hol logikai tesztekkel, hol angol társalgással és még ki tudja mivel, hát őszintén szólva nem szeretnék a helyükben lenni. És ez még csak a kezdet, holnap, holnapután és még pénteken is lesz szóbeli Máténak, és a jövő héten is kétszer. Még jó, hogy az oviban ezen a héten nem lesz sok minden, egyedül a csütörtöki fotózást kell észben tartanom, szép ruhástól, mindenestől…