Most hétvégén legó mozdony járt a Gyermekvasúton. Már láttam hetekkel ezelőtt, hogy lesz, még Toma Bence barátjának a szüleivel is beszéltünk róla, hogy együtt megyünk esetleg. Aztán ők sajnos nem tudtak jönni, de mi azért vasárnap elmentünk Apucival hármasban, Máté ilyenre már természetesen nem jön 🙂 . A legó mozdonnyal nem mentünk, mert érdekes módon nem járt 🙂 , furcsa is volt, már a menetrendben sem szerepelt. Viszont rengeteg hó volt a Széchenyi-hegyen, valahogy tudtuk, csak nem sejtettük, hogy így lesz 🙂 , mert nagyon nem készültünk rá, még jó, hogy a melegebb bakancsot vettük fel 🙂 . A legó mozdonyt megnéztük, ami azért nem az volt, amit gondoltam, a képen, ami hirdette tényleg legónak nézett ki, még csodálkoztam is, hogy ezt meg, hogy csinálták (?) 🙂 , aztán ott fönt a hegyen kiderült, hogy egész egyszerűen legósra festették 🙂 , a turpisságra a gyerekek is rögtön rájöttek, megnéztük azért, de nem ez volt a lényeg. Viszont a váróteremben lévő legó város a működő vonatokkal nagyon klassz volt, sokáig elnézegettük,
egész pontosan addig, amíg meg nem érkezett a különjáratos nosztalgia kocsis vonatunk. Erre, egy épített legó vonattal ingyenes volt az utazás a gyerekeknek, mi nagyon nem bíbelődtünk az építéssel, reggel Toma összerakott valami mozdony szerűt és már vittük is. A vonatozás nagyon jó volt, kis asztalkás ülőhelyek voltak a vagonban, jó melegben utaztunk, ami nem volt hátrány a -6 foknál 🙂 . A János-hegyig ment a különjárat, közben megcsodáltuk a csodaszép havas erdőt, tényleg egy élmény volt, még az ablakon keresztül is.
Egy jégcsap is elkísért minket az utunkon, ami pont az ablakunknál lógicsált,
és sikerült az ingyen jegy árán szert tennünk a kalauztól vásárolt gyermekvasutas Fekete Péter kártyára – ami a nagyon sokadik itthon ebből a változatból, bár való igaz, vonatos még nincs 🙂 – bár még nem tudtuk kipróbálni, az elmúlt napok eseménydús dolgai miatt, de ami késik, az biztosan nem múlik ebben a témában 🙂 !
Visszatérve a Széchenyi-hegyre kiélhettük kicsit a hegyvidéki téli örömök áldásait, agyon hógolyóztuk egymást, mondjuk inkább Toma minket, aki szó szerint sortűz alá vette a felmenőit 🙂 ,
aztán még játszótereztünk is, mert igaz, hogy hideg volt, de gyönyörűen sütött a nap és valahogy el kellett ütni az időt addig, amíg Apuci sorban állt a kürtős kalácsért (ami sajnos nem volt éppen rövid 🙂 )…
Ezen a játszótéren mindig megfordulunk, akárhányszor felmegyünk oda a hegyre, még Máté is sokat játszott ott, aranyos kis hely, szeretjük! Végre láttunk és kiélveztük kicsit a nagyobb havat is 🙂 , ha nem is a Normafánál, de ott talán jobb is volt akkor, mert elhagyva a legó város környékét, már nem volt tömeg. Viszont hazafelé elkanyarodtunk a Normafa felé, lángost szerettünk volna venni, de már a parkolóba sem lehetett megállni, visszafordított minket egy rendőr, sehol nem tudtuk letenni a kocsit, mert mindenhol autók álltak, rengeteget kellett volna gyalogolni, így lemondtunk a lángosról és hazajöttünk 🙂 . Nagyon jó kis délután volt, élveztük 🙂 !
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: