Tegnap egy újabb felvételit, az egyik gimi humán tagozatát tudta le Máté. Az eset emlékezetes marad, egyrészt, mert nagyon jól vette Legnagyobbunk az egészet, töriből a földrajzi felfedezéseket húzta – nem készültünk semmire semmit – mindent tudott, külön dicséretet kapott, hogy egy valamit az egyik felfedezőről csak ő tudott, de kérdezték a napi politikai aktualitásokról (pártokat kellett sorolni, politikusokat, országgyűlési képviselőket), volt műveltségi kérdés, ez már talán magyarból, meg szövegértés, aztán eljutottak ahhoz a ponthoz, hogy egy képet kellett húzni és arról hosszasan beszélni. Ő egy francia szoborcsoportba nyúlt bele, hogy francia ezt onnan tudta, hogy a háttérben felsejlett az Eiffel-torony. És itt jön a másrészt, ugyanis a szobrokról nem nagyon tudott semmit, de elkezdett beszélni a háttérről a képről és egyebekről, amikor is feltűnt az egyik kedves tanárnőnek, hogy az ajtó melletti üveghez egy kisfiú nyomja az arcát és mindenféle grimaszokat vág, legnagyobb nevethetnékjükre 🙂 … Ez a fiú természetesen Toma volt, aki kihasználta az alkalmat, amíg én a hosszas, közel 1 órás Mátéra várás közben (nem ennyi ideig felelt, ő is várakozott bent a teremben másokra), megnéztem a telefonomon egy üzenetet és nem figyeltem 🙂 . A kedves tanárnő közölte a teremben, hogy ez a kisfiú annyira cuki, hogy be kell hívnia és amikor megtudta, hogy Máté öccse, még inkább hajthatatlan volt 🙂 . Így esett aztán, hogy Toma, a hölgy öléből hallgathatta végig a bátyja nem létező értekezését a szobrokról, de ez akkorra már nem érdekelt senkit, mert Máté szerint Toma elvitte a show-t, amiért egyébként rendkívül hálás volt neki 🙂 !